2014. június 5., csütörtök

• Kilencedik ~ Idézés •

Öt nappal azután, hogy hazaengedtek, megkaptam az idézést a bíróságra, június 14-re. Az még majdnem egy hónap. Addig van időm ügyvédet szerezni, és kidolgozni a védelmi- és ellenbeszédemet. És míg ez az egész le nem zajlik, kénytelenek leszünk a lányokkal berekeszteni ezt az úgynevezett ,,hadjáratot'', amibe belekezdtünk.
Az idést olvasva, úgy mosolyogtam, mintha egy komikát olvasnék, ugyanis a hivatalos, ámde nevetséges megnevezésekre nem lehetett más reakcióm. 

A sértett fél - Jared Edward Berry -, és a vádlott fél - Jessica Louise Nelson - között elrendelt bírósági tárgyalásra 2014 június 14-én, 13 órakor kerül sor. § A sértett pert óhajt indítani a vádlott felé, amennyiben az nem teszi meg a megfelelő intézkedéseket az üggyel kapcsolatban. § Amennyiben valamelyik fél NEM jelenik meg a tárgyaláson, azt automatikusan pénzbüntetés sújtja. § Mindkét fél köteles ügyvédet fogadni.
A levélben leírt, illetve az alapvető illem- és tettszabályok betartását a bíróság, és a Brit állam elvárja a megjelenő személyektől.
2014. Május 22. Nagy-Britannia

Felsóhajtottam, letettmem a papírt, és a telefonomért nyúltam.
Átrendeltem magamhoz a lányokat. Meg kell mutatnom nekik is ezt a kutyakomédiát! Egyszerűen nevetséges!
Még, hogy ő perel be engem! Atya ég, neki fogalma sincs arról, hogy bizonyítékaim támasztják alá az  ő bűnösségét, igaz, tök más ügyben, de ugyan! Az ő bűnei ezerszer rosszabbak! Ezekről lerántva a leplet őt alsó hangon 10 év LETÖLTENDŐ börtönre ítélik, engem pedig legrosszabb esetben 3 hónap FELFÜGGESZTETT fegyházra. Még így is én jövök ki jobban a dolgokból, és azon kívül, hogy a személyi nyilvántartásomba bekerül az, hogy bírósági ügyem volt, mellé bekerül az is, hogy kézre kerítettem egy fokozottan veszélyesnek számító bűnözőt. Az elismerés ott ragyog majd a fekete pont mellett.
Valamitől egyik pillanatról a másikra megfájdult a fejem. Vártam, de mikor egyre elviselhetetlenebben nyilallt a fejem, felálltam és bevettem egy Algoflexet. A gyógyszer bevétele után ledőltem a kanapéra, de a fejemben cikázó gondolatok, és a lüktető fejfájásom miatt, még csak elbóbiskolni sem tudtam.
Csak feküdtem, a plafont bámultam, és figyeltem, ahogy egyetlen kósza légy össze-vissza repdes. Persze, ahogy az lenni szokott, véletlenül sem kifelé az ablakon. 
[…]
- Ügyvédet kell találnom, de rohadt gyorsan. Nem akarom a családi ügyvédünket, mert erről nem kéne, hogy öregemék tudjanak, de valami nagyon jó ügyvédre lenne szükségem - harapdálni kezdtem az ajkamat, miközben mélyen töprengeni kezdtem.
- Anyám egy nagyon jó barátnője országosan elismert ügyvéd. Beszéljek vele? - Leigh-Anne izgatottan pattant fel.
- Kérlek! Az ár nem számít, úgyis hatjegyű mind a kettő bankszámlám tartalma, csak legyen meg! - néztem segélykérőn.
- Oké, egy héten belül meg lesz - bólintott.
Nagy kő esett le a szívemről. Egy olyan ügyvéd, aki valahogy úgy viszonyul a dolgokohoz, vagy legalábbis női szemmel nézi az ügyet, sokkal jobb, mint egy alapjáraton hímsoviniszta férfi. Ugyanis ebben az ügyben egy hímnemű védőügyvéd magában, sunyiban mindenképpen úgy csavarná a dolgokat, hogy én is büntetve legyek, még, ha Jared is megkapja a neki kijáró büntetést, ami igaz, sokszor súlyosabb lesz, mint amit én kapok -ha kapok-, tekintettel az elkövetett bűncselekmények számára, és súlyosságára.
Eszembe jutott, hogy még bizonyos Jared által bántalmazott, illetve ügybe vett emberekkel fel kell vennem a kapcsolatot.
- Szerintem felhívom azt a lányt, akit az a nyomorult bántott - álltam fel és kivettem a telefont a zsebemből.
Kikerestem Miranda, vagyis a szükséges nőszemély telefonszámát.
Még a gimnáziumban ismertem meg a lányt, és mikor ez  Jaredes ügy történt, én segítettem neki is és a szüleinek is feldolgozni.
Megnyomtam hát a hívás gombot, és vártam. Négy csengés után Miranda bájos hangját hallottam.
- Tessék? - vette fel.
- Miranda, Jesy Nelson vagyok!
- Istenem, Jesy, mi a helyzet? - hangja meglehetősen felderült, amint meghallotta az én hangomat. 
- Semmi különös, és felétek? Szülők, tesók, mindenki oké? 
- Persze, persze, mindenki él és virul. Hogy hogy kerestél? 
- Tudod... Hát találkozzunk valamelyik nap, és akkor elmondom, de ez nem igazán telefontéma. De szerintem tetszeni fog a dolog - mosolyogtam, és ez a hangomon is kivehető volt.
- Őőő... rendben, de előre szólok, hogy semmilyen mocskos dologban nem veszek részt! - kicsit komolyabbra váltott. 
- Ugyan, semmi olyanra nem veszlek rá, amit ne akarnál. De ezt nagyon is akarod, jól tudom. Na jó, nem fokozom a kíváncsiságodat, csak beszéljünk meg lehetőleg egy héten belülre egy találkozót, rendben? - a lényegre térve hamar le akartam zárni a beszélgetést, mert tudtam, hogy perceken belül elkezd majd Miranda engem faggatni, míg én minden apró részletet kikotyogok. 
- Oké... mondjuk... Csütörtök? Gyere el velem vacsizni, mert van asztalfoglalásom, de barátnőm lemondta - Miranda. 
- Rendben, elmegyek. Melyik étterem, hány óra? - kérdezgettem.
- A Fifteen London étterem, este nyolckor - felelt. 
Hú, az elég drága étterem!
- Jól van, ott leszek. Akkor csütörtökön. Szia, vigyázz magadra! - és letettem. 
Beharaptam az ajkaimat, visszaültem a kanapén elfoglalt helyemre, és az asztalkára dobtam a telefont. 
- Meg vagyok. Innentől már minden menni fog magától. Csak ki kell nyitnom a számat. És még Jacksont kell felhívnom, elkérnem a felvételt, és őt, hogy jöjjön júni 14-én - felsóhajtottam a megkönnyebbüléstől, miszerint már most nyerésre állok. 
- Hajrá! - dőltek hátra mind a négyen.


Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy képet nem tettem ehhez a részhez, de, hát válság van! :D
Remélem, tetszett ez a rész! 
A véleményeiteket kommetben várom. 
Szerintetek mit kellene változtatnom a blogon? Írás és szövegkörnyezetre értem. :3
Puszi:
Szikraa.*

2014. május 30., péntek

Nagyon FONTOS!

Néhány komment alapján arra következtettettek, hogy nemsokára bezárom a blogot.
Nos, édes kis lelkeitek megnyugtatásaképpen közlöm veletek, hogy erről szó sincs, ugyanis eszem ágában nincsen befejezni a blogot. Csupán arról van szó, hogy most vizsgáim lesznek, aztán ballagás, utána pedig ugye utazom, ezért a nyár eleje elég szűkös lesz frissítési szempontból. Most is csak telefonról írogatok, így minden legalább tízszer olyan lassú, de igyekszem írni szabadidőmben, ami újabban elég kevés van.
Szóval ne aggódjatok drága Szikrátorok, olvasók, nem lesz még egy jó darabig vége a blognak. Mindössze ritkán lesznek részek.
Ezer csók:
Szikraa.*

2014. május 23., péntek

• Nyolcadik ~ Ha Én, akkor Ő is.•

Amint hazaértem, bevetettem magam a kádba, amit teleengedtem forró vízzel. Felemelő érzés volt megfürödni, tisztának lenni.
Egy kék törölközőbe csavarva, mezítláb ballagtam a nappaliba, azon keresztül pedig a hálószobámba, ahol ledobtam magamról a törölközőt és felöltöztem. Nem terveztem semmit aznapra, csak fekvést. Teljesítettem hát, így  lehető legotthonibb ruháimat magamra öltve leültem a nappaliban a kanapéra, és betettem egy filmet.
Egy pokróccal a vállamon, összekuporodva ültem, a tévét bámultam, de tulajdonképpen nem figyeltem a filmet. Az agyam sem dolgozott, csak bambultam magam elé.
Arra ébredtem, hogy a film főcímdala hangosan szól.
Észrevettem, hogy rajta fekszem a távirányítón, ami folyamatosan nyomta feljebb a hangerőt. Gyorsan lejjebb halkítottam és visszadőltem a párnára. Hamar újra elaludtam.
- Szerintetek mióta alszik? - hallottam meg egy hangot, amelyet félkómás állapotomban nem tudtam azonosítani.
- Nem tudom. Minden esetre eléggé ki van ütve. Szerintem hagyjuk egy kicsit - válaszolt egy másik hang.
- Fent vagyok - a hangom rekedten szólt, a torkom ki volt száradva.
- Jéé! - most már sikerült ezt az egy hangot, az elsőt azonosítanom. Perrie.
- Fent vagyok, ébren vagyok, élek, csak... Ahhh... - csukott szemmel felültem a kanapén.
- Jól vagy?
- Teljesen. Csak fáradt vagyok... - ásítottam, majd lassan kinyitottam ragadós szemeimet.
- Azt látjuk.
Ahogy kitisztult az alvástól homályos látásom, felismertem az alakokat. Perrie, Jade, és Legih-Anne voltak nálam.
- Hogy jöttetek be? - kérdeztem, mikor leesett, hogy én végig aludtam.
- Nyitva volt az ajtó - felelte egyszerűen Jade.
- Értem - nem volt erőm, hogy felbosszantsam magam a váratlan "betörésen", ezért szemet hunytam felette. Csak most az egyszer.
- Nem hívtál fel, hogy hazaértél. Cary értesített mindenről - vágott szomorú arcot Leigh-Anne.
- Ne haragudjatok, de annyi erőm volt csak, hogy lezuhanyozzak és ledőljek ide - mutattam végig a kanapén.
- Túléljük. És történt valami... említésre méltó az utóbbi három napban? - kérdezett Jade.
- Hát... nem sokat aludtam. Büdös és idegbeteg voltam három napig, de ami még meg is lepett az az, hogy az a mocsok ott várt, mikor kihoztak minket. Odajött hozzám és azt mondta, hogy nagyon jó engem bilincsbe verve látni, és, hogy gondolta, hogy jól áll nekem a bilincs, de azt nem, hogy ennyire. Meg, hogy dögös vagyok megbilincselve - forgattam a szememet.
- Oké. Nem hiszem, hogy erre te nem szóltál semmit, úgyhogy megkérdezem; erre te? - Perrie szemében őszinte kíváncsiság irántam, és egy csepp bosszúság csillogott Jared iránt.
- Erre én teljes erőmmel a tűsarkú cipőm sarkát a lábfejébe nyomtam, mire elordította magát, és azt mondtam neki, hogy nem tudja, kivel kezdett. Aztán otthagytam. És hurrá, pár nap és kapok egy bírósági idézést - tapsoltam mímelt örömmel.
- Jesy, tudod, hogy az mit jelent? Tuti, hogy sittre kerülsz. Ő nem követett el semmit, téged azonban bevittek általa. Ez neked zsákutca - Leigh-Anne aggodalmas hangja töltötte meg a szobát.
- Ti még a felét sem tudjátok Jared Berry előéletének, lányok. Volt már majdnem gyilkossága szemtanúk láttára, meg akart erőszakolni egy tizenéves lányt, drogot próbált eladni több kis- és nagykorú embernek. És ezekre nekem mind vannak tanúim - vontam vállat fölényesen. - Esélyem sincs a börtönre, amennyiben kitálalok, márpedig ki fogok tálalni, mert ŐT akarom szenvedni látni. Látni akarom, ahogy bilinccsel a csuklóján, rendőrök vezetik ki a bírósági tárgyalásról, ahol sokad magammal tanúskodom ellene. Bizonyítékokkal. Látni akarom a savanyú képét, amikor a bíró több év börtönre ítéli és látni akarom a megjelenő családja arcán, szemében a csalódást és a megvetést Jared felé. Tönkre akarom tenni, még akkor is, ha ezért nekem is talán elég nagy árat kell fizetnem. De nem kell majd, mivel az én bűnöm feleakkora sincs, mint azoknak csak az egyike, amiket ő maga, egyedül követett el. A rendőrség segítésével pedig, talán felfüggesztett fegyházat kaphatok. Ami köztudottan jobb, mint a börtön - éreztem, ahogy kissé felhúzom magam a dolgokon. Mély, tisztító levegőt vettem, majd minden hirtelen jött dühömmel együtt kifújom. Csak higgadtan, Jessica!
- Azt a rohadt... Ezt nem gondoltam volna. És ő tudja, hogy te tudod ezeket? - kérdezte Perrie teljesen elképedve.
Felhorkantam.
- Nem. Ez pár ügyes nyomozásom eredménye. Tudtam, hogy egyszer ellene fordíthatom valamilyen módon, és ez a legnagyszerűbb mód. Közeli kapcsolatba kerültem sok emberrel, akiknek megpróbálta eladni a cuccát, meg a lánnyal, akit meg akart erőszakolni, nem beszélve a lány anyjáról, akit majdnem megölt. Az utóbbi kettőnek megígértem, hogy nem nyugszom, míg börtönben nem rohad az a tetű - beleittam a dohányzó asztalon hagyott citromos vízbe.
- Az kemény. Akkor meg is érdemli a mocsok - Jade.
Mély levegőt vettem, majd piciket bólogattam.
- Már csak azt várom, hogy kiküldjék azt a rohadt bírósági idézést. Ezt a medencét nem ússza végig szárazon, az biztos. Gondoskodom róla - tettem le a vizespoharat.
- Mi mindenben segítünk - kacsintott Perrie. 
- Kösz lányok. Jó, hogy megismertelek benneteket - mosolyogtam. 
- Óó, Jess - nyögtek fel egyszerre és mindhárman átöleltek. 


Sziasztok! 
Igyekszem írni, amennyit tudok írok, de Június 13-án ballagás, aztán, 21-én pedig hosszabb időre Bulgáriába, Törökországba és Ázsiába utazom, szóval a nyár eleje biztos, hogy nagyon szűkös lesz részek szempontjából. Ami pedig még fontos, hogy a nyári szünet alatt be fogom zárni a blogot, mert van még 3 másik és ebbe már semmi újat nem tudok írni. Ameddig tudom, húzom, de nem hiszem, hogy már sokáig fog élni ez a blog. 
És egyéb információként közlöm, hogy mivel most sok vizsgám lesz, szóbeli és írásbeli, plusz ott a kompetencia mérés, így nem valószínű, hogy gyakrabban lesznek részek. 
Azért remélem, ez a rész tetszett. 
Szikraa.*

2014. május 13., kedd

•Hetedik ~ Hetvenkét óra•

 A rendőrautóban ülve időnként pillantást váltottunk Caryvel. Így kommunikáltunk.
 Haragudtam rá, amiért önként veszélybe sodorta a saját estéjét és magát is emiatt az egész hülyeség miatt. És lényegében miattam.
 Mikor megérkeztünk a londoni rendőr főkapitányságra úgy éreztem magam, mint valami komoly bűnöző, aki legalább megölt valakit. Mély lélegzettel szálltam ki és a mellém szegődő rendőr a csuklómnál és a rám zárt bilincsnél fogva vezetett.
 Az épületbe beérve mindenki közönyös arccal fogadott. Persze, hiszen itt mindennaposak, hogy behoznak valaki vagy valakiket bilincsbe verve, mint a kiláncolt kutyát. Volt pár ember, rendőr, aki alaposan végigmért engem. Halkan felsóhajtottam és beletörődtem, hogy akinek a kezére itt bilincs van kattintva, az rögtön el is van ítélve.
- Hetvenkét órát a fogdában fognak tölteni - mondta egy akkor érkezett rendőr, köszönés és minden egyéb nélkül.
- Hetvenkettőt? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.
- Igen, annyit - felelt egyszerű közönyösséggel.
- De hát az három teljes nap - képedtem el.
- Pontosan. Maguk itt bűnözők, nem kegyeltek. Ugyan úgy fogunk magukkal is bánni, mint minden fogdában tartózkodó rabbal. Attól, hogy maga a luxushoz szokott és, ahogy elnézem élvezi is, nem fogjuk aranyozott rácsú, luxusketrecbe zárni. Mennek maguk is a többiek közé - biccentett picit.
Hát, bekaphatod, baszd meg! - hörögte egy hang a fejemben.
- Vigyétek őket az egyik üres helyre - lökte oda a többieknek.
Gyorsan betoloncoltak bennünket egy olyan folyosóra, amelynek mindkét oldalán végig rácsok voltak, vékony választófallal. Ez nem lehet igaz! 
Amint meghallották a bent tartózkodó rabok az ajtó nyílását, mindenki a rácshoz tolult, és, mikor elsőnek bevezettek engem az összes izzadt, büdös rab füttyögött, vijjogott, és hasonlók.
Elhangzott pár hangos, Neander-völgyiekhez hasonló bókolás és néhány még annál is primitívebb beszólás, mint a "De jó vagy csaje!", a "Azt a kurva, ez aztán világbajnok!", és "Fhúú, rojtosra dugnálak, kis ribanc!".
- Mindenki kussoljon, mert ha nem valamelyikőtöknek feldugok egy gumibotot! - dörrent hangosan a rendőrfőnök mély hangja. Ahogy az arcára néztem, láttam rajta, hogy nem szereti, ha ilyen jelzőkkel és beszólásokkal illetnek egy nőt.
Erre kicsit elmosolyodtam és folytattam az engedelmes sétát Smith előtt.
Az egyik rab rácsapott a hátsómra. Hirtelen olyan düh fogott el, hogy nem tudtam visszafogni magam.
- Ha még egyszer valamelyik hozzám ér a mocskos kezével, esküszöm, hogy kitépem a kezét!! - ordítottam rájuk, mire mind csöndben maradt. 
Betuszakoltak engem meg Caryt egy üres cellába, majd otthagytak. 
- Oké - ült le Cary az egyik kényelmetlen fapadra. - Kinyírom ezt a Jared gyereket - fújtatott dühösen. 
- Nyugi. Vannak neki olyan sötét titkai, amiket nekem sikerült megtudnom, és, amiért minimum kilenc évet kap a bíróságon - kacsintottam. - Rossz emberekkel kezdett ki. 
- Például? - kérdezte Cary a mondatom első felére utalva. 
- Például, hogy droggal kereskedett. Nem egy embernek és kiskorúnak ajánlgatta az áruját, de ezek okos gyerekek. Még, ha drogosok is, nem vesznek meg bármit mindenféle jöttment figurától - mondtam lazán. 
- Az szép. És még? - faggatott tovább.
- Egyszer JÓZANON életveszélyesen megsebezett egy nőt, aki a kisgyerekével és egy nagyobb lányával volt. Állítólag azért, mert a nő rá akarta hívni a rendőrséget, amikor Jared megpróbálta elrabolni a lányt - meséltem nemes egyszerűséggel, mintha csak olvasnám. 
Cary szája tátva maradt.
- Hozzátenném, ismerem a nőt. Meg a lányát is. Nem lenne nehéz ezt bizonyítanom. És pár kiskorút és felnőttet is ismerek, akikre megpróbálta rásózni a drogáruját. Párat telefonálok és már meg is van az, hogy helyettem ő kerüljön börtönbe. Ha meg én is bekerülnék, mivel két ügyben is segítettem a rendőrégnek, egészen biztos, hogy könnyített büntetést kapnék. Mondjuk három hónap helyett egyet, vagy egy és felet. De először is érdekel, mit fog előadni a rendőrségnek, és, hogyan. Elég jó színész - horkantam fel. 
Cary csak elkerekedett szemekkel nézett rám. 
- Szóval, ha jól veszem ki, akkor ő egy bűnöző... igaz? 
- Így is lehet mondani. De én ezt több szóban, sőt regényben is ki tudnám fejezni - mosolyogtam. 
- Azt tudjuk Jesy - nevetett fel Cary. 
- De most az kellene kitalálnunk, mi a jó szart fogunk csinálni itt hetvenkettő kibaszott óráig. Három napig, az Isten szerelmére! Vajon van itt lehetőség tisztálkodásra? - néztem körbe. 
- Nem hinném. Csak nézd meg ezt a sok ősembert. Egyik sem fürdött minimum két napja - húzta el a száját. 
- Fúj...
- Ahogy mondod csajszi.
- Annyira gusztustalan ez az egész hely. Nem vagyok egy luxuspicsa, de a három napi nem fürdés, nem az én műfajom.
- Nyugodj meg, az enyém sem. Amint kikerülök innen szaladok haza és egy jó jázmin illatú habfürdőbe áztatom be magam - Cary. 
- Nekem elég lenne egy kád hipó is - forgattam a szemem. 
Leültem Cary mellé és a vállára hajtottam a fejemet. 
- Gyűlölöm ezt az embert. Esküszöm, a golyóinál fogva kéne felakasztani egy szögre - fortyogtam. 
- Az azért fájdalmas lenne - nevetett.
- De szerinted mit érdemel az ilyen rohadék?! Egyesével kéne megfosztani a végtagjaitól, aztán lenyeletni vele a saját szerszámár, ha érted, mire gondolok - morogtam idegesen. 
- Nem szívesen lennék az ellenséged - mondta Cary elgondolkodva. 
- Kösz.
Cary óvatosan átölelt, és csak ültünk egymás mellett. 

/Hetvenkét óra múlva/

- Jöjjenek! - szólt az a rendőr, aki fogadott bennünket, mikor idejöttünk.
Hangosan fellélegeztem. Hála az égnek, végre!
Én és Cary felálltunk és kimentünk. Ránk kattintották a szokásos bilincset, majd elindultunk kifelé. 
Jared kint várt bennünket.
Laza kockás ing volt rajta, mag egy ezer éves farmernadrág és e mellé felvett egy kopott Converse sportcipőt.
- El sem hiszed, milyen jó téged bilincsbe verve látni - súgta a fülembe Jared, mikor elém lépett. - Mindig sejtettem, hogy jól állna neked egy bilincs, de azt nem, hogy ennyire dögös - ajka félmosolyra húzódott. 
Erősen ráléptem cipőm hegyes sarkával a lábfejére, mire ő felkiáltott. 
- Nem tudod, kivel kezdesz Berry - mosolyogtam, majd a rendőr sietősen tovább vezetett. 
-Néhány napon belül kapni fognak postán egy bírósági idézést, ahol mindenképpen meg kell jelenni. Amennyiben nem teszik, pénz- és börtönbüntetés az elkövetettek miatt. Most pedig a társaim hazaviszik magukat - mondta a rendőr, amelyik kihozott bennünket.
Legalább nem kell gyalogolni, vagy tömegközlekedni... Viszont a bíróság kemény dió lesz.
Levették a bilincset és a rendőrautóhoz vittek minket, ahol beültünk.
- Mit keresett itt az a patkány? - kérdezte Cary. 
- Fogalmam sincs. De remélem megmarad a lábfején a cipőm sarkának a nyoma - morogtam. 
- Megbánja, mit tett, ezt garantálom - kacsintott. 
- Ó, ebben biztos vagyok Cary. Teljesen biztos - mosolyogtam. 
Sziasztok! 
Ismét csak ne haragudjatok a késésért! 
Remélem, tetszett a rész! 
Véleményeket kérnék! 
xxSzikraa.♥*

2014. április 10., csütörtök

• Hatodik ~ Ősi gyűlölet •

Gonosz, sunyi mosollyal a képemen trappoltam fel a mikrofonhoz. Rámosolyogtam a DJ srácra, mire ő lehalkította a zenét annyira, hogy tisztán ki lehessen venni a hangomat.
- Ma este egy olyan fiú van itt, aki ebben a percben minden figyelmet megérdemel, így megkérném a kedves bulizókat, forduljanak felé - mutattam Jaredre, aki kissé mintha elpirult volna. - Jared, csúnyán kihasználtál. Pokollá tetted az életemet, és köcsön kenyér visszajár, most én jövök. Emberek, telefonokat, fényképezőket előkészíteni - vártam pár másodpercet. Ezalatt, nem esett le Jarednek a tantusz. - Három, kettő, egy. Wohoo! - visítottam, ahogy Bob és Cary, a két segítőm Jared mögé lépett, majd egyetlen gyors rántással a srácon már nem volt se farmer, se alsógatya. 
A fényképek folyamatosan készültek, ahogy láttam Leigh-Anne is fotózott. Volt aki videót készített.
- Jared, így jár az, aki velem baszik ki - mosolyogtam, majd leléptem a színpadról.
A DJ srác a könnyeit törölgette a nevetéstől, majd mikor mellette haladtam el, pacsira nyújtotta a kezét, amibe én készségesen belecsaptam.
- Szép előadás volt csaje - nevetett.
- Kösz - nevettem vele, miközben tenyerünk után az öklünk is összeért.
Letipegtem a DJ-nek kiemelt, magsított részen és mellemben büszkeség feszített. Ajkamba haraptam, hogy ne vigyorogjak, mint egy teljes elmebajos. Kiroppantottam ujjaimat és Perrie és Jade felé indultam. 
- Leigh-Anne fotózott, a másik haverod, Gerald meg csinált egy videót - kacsintott Perrie, mikor odaértem.
- Remek! - csaptam össze a tenyeremet, ezúttal azonban hagytam, hogy az idióta vigyor kiüljön az arcomra.
- Gyerekek, erre innunk kell - szaladt oda hozzánk nevetéstől fulladozva Leigh. - Én még életeben nem láttam ekkora poént, esküszöm - szinte megfulladt a nevetésben, ami fojtogatta.
- Leigh, várjuk meg Bobot, Cary-t meg Geraldot! Jövök nekik egy piával - mosolyogtam.
Ekkor megjelent a három csatlósom is, akiknek tartoztam valami erőssel és ütőssel.
Tequilát, Scotchot, és Gint ittak.

Mire Cary lenyelte az utolsó, sós-citromos kortyot is a Tequilából, elég nagy meglepetés támadott minket hátba a bárban.
- Rendőrség, mindenki maradjon a helyén! - kiáltotta egy magas, ijesztő, rendőr ruhás alak.
Mindenki megdermedt, mintha legalább az FBI rontott volna be, ami ugye itt Nagy-Britanniában picit lehetetlen.
Ahogy jobban megnéztem, ott állt mögötte az a patkány.
Rohadék, rohadék, te utolsó gennyes nyomoronc!
Jared ránk mutatott és súgott valamit a rendőrnek, aki negyedmagával felénk indult.
- Jessica Nelson? - állt elém a rendőr.
- Személyesen - mondtam halkan.
- Letartóztatom egy ember nyilvános megalázásáért és rendbontásért. Forduljon meg kérem - utasított, én pedig kikerekedett szemekkel tettem, amit mond.
Tekintetem találkozott Bobbal, Geralddal, Caryvel, Perrievel, Jadevel, és Leighhel. Ahogy a bilincs kattant a csuklóm körül, először éreztem olyan gyűlöletet Jared felé, mint talán soha.
Olyan volt, mintha lángok nyaldosnák a lelkemet, a szívemet. Kegyetlen volt. Tekintetem olyan lehetett, mint, akit megszállt az ördög. Soha nem gerjesztett bennem senki ilyen színtiszta, ősi gyűlöletet.
Dögölj meg Jared Berry! Dögölj meg és élj a pokol legmélyebb bugyraiban az ördög seggnyalójaként! Másra úgysem vagy jó, te szerencsétlen pöcs!
A rendőr lenyomott a motorháztetőre, mikor kiértünk a kocsihoz.
- Kutassák át - adott parancsot a rendőr a társainak.
- Álljon terpeszbe - utasított egy női rendőr kemény, fenyegető hangon.
Tettem, amit kért és felsőtesttel a rendőrautó motorháztetejére dőlve, terpeszben hagytam, hogy végigkutasson.
- Fogyasztott alkoholt? - kérdezte a rendőrnő.
- Egy vodkát ittam, semmi mást - feleltem könnyedén.
- Egyedül volt? - kérdezett ismét, miközben épp a derekamat tapogatta végig.
- Igen - feleltem. Nem véletlen nem mondtam nemet. Ebbe nem keverem bele a lányokat és a srácokat.
- Nem volt egyedül! - hallottam meg Cary hangját.
Baszd meg!
- Én segítettem neki - jelentette ki lazán.
- Cary, ne csináld ezt! - figyelmeztettem.
- Ezesetben önt is bevisszük - dörgött egy mély, haragos férfihang és Caryt mellém döntötték a kocsira.
- Nem véletlen mondtam, hogy egyedül voltam, Cary - súgtam neki.
- Nem érdekel csajszi, nem hagyom, hogy csak téged vigyenek be - kacsintott mosolyogva.
Oh, Cary, én drága, legjobb barátom!
- Bolond vagy! - mosolyogtam rá.
- Ezt eddig is tudtuk - vágott elégedett arcot.
- Önök egy pár? - kérdezte az előbbi mély hangú rendőr, miután bilincsbe verte Caryt is.
- Kikérem magamnak, én meleg vagyok - képedt el Cary. - Bár, ha hetero lennék, nem mondanék ellent egy ilyen gyönyörűségnek, mint Jesy - mosolygott.
- Értem - dörmögte a rendőr, ahogy a jelvényén olvastam Smith járőr, miközben egy jegyzettömbbe irogatott.
- Lennének szívesek lediktálni az adataikat?
- Persze - bólintott Cary. - Cary Barrel, London, 1992, május 15 - diktálta.
- Jelenlegi lakcím? - Smith.
- London, WestEnd Avenue, 63.
- Szülei neve?
- Lilyann Allyson Bomer, később Barrel, és Christian Barrel.
- Az ön foglalkozása?
- Egy saját, jól menő cégem van, a Barrel Enterprises, Holdings ce. - felelt könnyedén Cary.
- Állampolgársága?
- Természetesen Brit - nézett úgy a rendőrre, mintha az valami rettentő nagy badarságot mondott volna.
Nagyin megijesztett ez az egész. Az acélos kiállású, magas, fess rendőr, azaz Smith járőr, olyan hűvösséggel és rideg arccal faggatta Cary-t, hogy szinte fázni kezdtem a pillantásától, amit néha felém irányított. 
Miután Cary-t kifaggatta hozzám lépett. Megdermedtem. Szinte éreztem, hogy hideg tekintete lyukat éget a szemembe, de álltam pillantását. Aztán valami történt. Hideg tekintete csöppet, alig észrevehetően ellágyult, szépen telt ajkára kedves, kicsit kacér mosoly ült ki. 
- Az adatai... - kezdte, és a hangja is puhább lett, nem úgy hasított, mint a frissen élezett kés. 
- Jessica Nelson, London, 1991, Június 14.
- Lakcím? - kicsit, mintha kábult lenne. Pedig eddig teljesen éber, rideg és figyelmes volt.
- Abbey Street, 289.
- Szülei neve? - még mindig nem sikerült összeszednie magát. Mi baja lehet?
- Anyám Janis Nelson, leánykori neve Janis Isabelle Camery, apám pedig James T. Nelson. Ifjabbik James T. Nelson - mondtam nemes egyszerűséggel, véka alá rejtve az enyhe félelmet, amelyet a 4 rendőr jelenléte okozott. 
- A maga foglalkozása? - tette fel ugyan azt a kérdést, amit Cary-nek.
- A dédnagyszüleim és nagyszüleim meglehetősen nagy vagyont hagytak rám. Én abból élek. Befektettem és a pénz szinte magától jön - kacsintottam. 
Úgy tűnt, jól veszi Smith járőr. Rájöttem, hogy a helyesebb és fiatalabb rendőr bácsikkal lehet flörtölni. Most megpróbáltam és valóban nagyon jól fogadta az apró kis dolgokat. Cary és a saját érdekemben. Mondjuk, ha meleg lenne Smith járőr, akkor biztos, hogy a piszkos munka Cary-t illetné, de így most nekem kellett elvégeznem. 
~ Jól van Jessica. Süllyedj még mélyebbre! Flörtölj egy rendőrrel! - csapott a homlokára szemét forgatva a tudatalattim, miközben föl-alá járkált
- Állampolgársága? 
- Brit, de apám skót volt - pillantottam rá kedvesen. Megrebegtettem a szempilláimat, amitől úgy tűnt, kicsit az ajkába harapott a járőrünk. 
- Mindent leírtál Smith? - kérdezte az a rendőr, aki legelőször megbilincselt.
- Igen, uram - felelte és tekintetébe ismét visszaköltözött az a hivatalos ridegség. 
- Kitűnő, akkor vigyük be őket - mondta kicsit hangosabban, hogy mind a négy rendőr jól hallja. 
Smith járőr megfogta a bilincset a karomon és betolt a járőrkocsi hátsó ülésére. Caryvel ugyan ezt tette a nő, aki engem átkutatott. 
A kocsi elindult, Perrie pedig a nevemet kiabálta. A szívem majd' megszakadt kétségbeesett hangja hallatán. Lehunytam a szememet és hátradőltem. Kényelmetlen volt a hátam mögé bilincselt kézzel, de nem érdekelt. Pici nyugalmat akartam. Megszabadulni az agyamban félelmetesen keringő démonoktól, lidércektől és egyéb kísértetektől. A gondolatoktól. Mindentől, ami az elmúlt egy órában történt velem. 
Remélem sok kép készült arról, ahogy Cary és Bob lerántják a gatyát arról a mocsokról...


Sziasztok! 
Ne haragudjatok, nagyon nagyon sokáig nem hoztam részt, de nagyon remélem, ez engesztelő volt. Igyekszem a kövivel, de még 2-3 blog vár arra, hogy frissítsem. 
Remélem, tetszett ez a rész! 
xxSzikraa.♥*

2014. március 5., szerda

• Ötödik ~ Pánik •

*Jesy Nelson szemszöge*

/Két nap múlva/

-Jade, Leigh-Anne, Perrie! - öleltem meg a lányokat, mikor odaértem a megbeszélt találkozó helyszínére.
-Szia Jesy! - öleltek vissza.
-Lenne egy hírem - mondta vigyorogva.
Mindenki kíváncsi tekintettel méregetett.
-Holnapra beszerveztem Jaredet - nevettem.
-Ezaz! És akkor le van rendezve a nyilvános megalázás is? - Perrie.
-Természetesen! Alig várom már! - dörzsöltem össze a tenyereimet izgatottan. - De remélem ti is eljöttök és megnézitek, mi lesz a dolog vége - néztem rájuk reménykedve.
-Persze, hogy elmegyünk! - kaptam egyhangú választ.
-Remek! - mosolyogtam.

*Másnap este*

 A lányokkal úgy lett megbeszélve, hogy a szórakozóhelyen találkozunk bent a főépületben.
Még Jared sem érkezett meg hozzám, hogy elinduljunk, bár még én is csak most készültem el teljesen. 
Leültem az ebédlőben és egy pohár vizet lassan kortyolgatva ültem egy helyben. Ujjaimmal az asztalt kopogtattam türelmetlenül, idegesen. 
~Nem fog eljönni.
~Rájött, mit volt a tervem. 
~Valaki elmondta neki. 
~Tuti, hogy rájött.
~Most végem van.
Ilyen és ezekhez hasonló gondolatok kavarogtak bennem, mikor Jared mér 10 perce késett. Ideges sóhajok hagyták el a számat, miközben ujjaim még mindig az asztal üveglapját dobogtatták. Már a lábam is csatlakozott az ujjaimhoz és a földet kezdtem dobogtatni. 
Hasamban pillangók verdestek a félelemtől, amit az a hitem és félelmem okozott, hogy rájött, miben is mesterkedem. 
 -Baszd meg - terültem el az asztalon, miközben egy káromkodás csúszott ki a számon egy a halk sóhajtással.
Megcsörrent a telefonom, én pedig idegesen vettem fel. 
-Na, mi a helyzet Jesy, már itt kellene lennetek - Jade. 
-Basszus Jade, az a helyzet, hogy szerintem rájött. Valamelyik köcsög elmondta neki, vagy nem tudom, de nem fog eljönni - pánikoltam. 
-Nyugi Jesy. Akkor is el tudjuk intézni, ha esetleg rájött... - Jade. 
-Jó, maradjatok ott... Majd... majd... majd hívlak. Szia - és letettem. 
Lecsaptam a telefont az asztalra és ittam egy kortyot az előttem álló pohár vízből. 
-Utállak te rohadék - mondtam, miközben Jared Facebook adatlapját néztem.
Ekkor megszólalt a csengő, én pedig szaladtam kinyitni az ajtót. Jared állt ott, hanyag eleganciába öltözve az ajtómban. 
-Szia - köszönt egy kedves félmosollyal. 
-Szia - mosolyodtam el a megkönnyebbüléstől. Hatalmas kő esett le a szívemről. 
-Ne haragudj, hogy késtem - húzta el picit a száját. 
-Áh, rá se ránts! Mehetünk? - kérdeztem. 
-Persze - Jared. 
Még beszaladtam a lakáskulcsomért és telefonomért és elindultunk. 
Egész úton beszélgettünk, bár nekem nem sok kedvem volt hozzá. De hiába, tartanom kellett magam, ha meg akartam leckéztetni. 
Mikor megálltunk a szórakozóhely előtt a kocsival, kiszálltam, és izgatottan integettem oda a lányoknak. Jared nem lepődött meg, mert mondtam, hogy jön néhány barátnőm is. 
Izgatottan vártam a pillanatot, amikor mindenki előtt porig alázhatom ezt a parasztot. Legnagyobb szerencsémre az egész szórakozóhely tele volt emberekkel. 
Tekintetem összeakadt azzal a pár, történetesen hímnemű haverommal, aki segítenek nekem ennek az akciónak a véghezvitelében. 
~Hah! Eljött az én időm! - gondoltam izgatottan, majd szóltam Jarednek, hogy várjon egy percet és a DJ felé vettem az irányt...

Ne haragudjatok, hogy csak most hoztam a részt sok késéssel, de nagyon sokat szóbelizek mostanság, és nagyon sokat tanulok is. 
Remélem, tetszett a rész! 
Igyekszem a kövivel!
xxSzikraa.♥*

2014. február 26., szerda

• A blog ELSŐ díja! •

Hálásan köszönöm a blog legelső díját Kovács Nikolettnek!
Köszönöm Nikolett, nagyon örülök ennek a díjnak! ♥
xxSzikraa.♥*

Szabályok:
- Írj 11 dolgot magadról
- Válaszolj 11 kérdésre
- Írj 11 kérdést
- Küldd tovább 11 embernek
 
11 Dolog rólam:
 
  1. Könnyen barátkozom. 
  2. Nagyon sokan tartanak példaképnek, bár én a mai napig nem értem, miért. 
  3. Rágom a körmöm...
  4. Nem vagyok vékony. Mondjuk olyan nagyon dagi sem, de top-modell alkatom közel sincs.
  5. Szőke a hajam.
  6. Zöld színű a szemem. Állítólag nagyon szép, de én utálom.
  7. Van egy angol buldogom, akit Ramosznak hívnak.
  8. Legjobb barátnőm neve Kaplan Laura.
  9. Kedvenc sütim a mandula torta, amit a Szamos cukrászdában lehet CSAK kapni.
  10. Egykoron szemüveges voltam, de már kontaktlencsét hordok. Meg sima üveges szemüveget. 
  11. Nem vagyok allergiás semmire.
11 Válasz: 

 Van testvéred? 
Igen, van, 3, akit ismerek és 1, akit nem... Bonyolult..

 Szerinted te mi lehettél előző életedben?
 Költő, vagy író.

Mi inspirál az írásban?
 Na, ez egy nagyon jó kérdés. Tulajdonképpen leginkább az, hogy vannak, akik szeretik azt, amit én csinálok, és van, aki érdeklődik ilyen téren irántam.
Ilyenkor úgy érzem, hogy nem vagyok egy senki, akit mindig aláznak, hanem van egy saját kis virtuális birodalmam, ahol az olvasók szeretik azt, amit csinálok.

Mi volt életed eddigi legkínosabb helyzete?
Húú, hát erre nem tudok válaszolni...

Van példaképed, ha igen ki?
Igen, van. Nos, éneklésben a Little Mix, elsősorban Perrie Edwards, mert sokan mondják, hogy nagyon szépen énekelek, és szeretnék olyan sikeres lenni, mint a L.M.

Ültél már repülőn? Ha nem, szeretnél?
Nem, nem ültem. De igen, nagyon szeretnék!

Van ezen kívül, még blogod?
Persze, hogy van! Jóval több, mint egy éve benne vagyok a szakmában, van még pár blogom.

A családodból valaki tudja, hogy blogolsz?
Tudni mindenki tudja, csak mindenki lesz*rja. Vagyis... többnyire.

Jellemezd magad 3 szóval. 
Furcsa
Segítőkész
Egyedi

Mi az ami nagyon fel tud téged bosszantani?
Hűha, nagyon jó kérdéseket teszel fel!
Amúgy anyám, bátyám, nevelőapám, és az osztály rib*nc.

Összesen mennyi blogot olvasol? 
Hát.. van pár, amire fel vagyok iratkozva, de talán abból jó, ha 2-öt 3-at olvasok is.

11 ember, akiknek továbbküldöm:
Sajnos senkinek nem tudom továbbküldeni :(

Még egyszer nagyon köszönöm a díjat Nikolett! :) ♥
xxSzikraa.♥*