Sok bonyodalom után eljutottunk a bírósági tárgyalás napjáig, azaz június 14-ig.
A Leigh által szervezett ügyvéd remekül megállta a helyét a dolgok intézésében, és ígéretet tett nekem arra, hogy a bíróságról nekünk kedvező eredménnyel távozunk majd. Ezt mind természetesen miután elmondtam neki a tanúk jelenlétében mindent, amivel Jared jövőjét tönkretehetjük.
Izgatottan készülődtem, derékig erő hajamat szoros copfba fogtam a fejem tetején, így már csak a hátam közepéig ért. Sötétbordó rúzst kentem fel, szemeimet kihúztam. Fekete kosztümruhámat megigazítottam, beleléptem a magassarkú szandálomba, és elindultam.
A bíróság hatalmas, tekintélyes épülete elé érkezve megláttam Perriet és Jadet.
- Sziasztok! - integettem, és fürge léptekkel felsiettem a magas lépcsőn.
- Szia csajszi! - ölelt meg Perrie. - De csinos vagy! - nézett végig rajtam.
- Köszönöm. - mosolyogtam.
- Kész vagy? - kérdezte Jade.
- Remélem. Hol van az ügyvédnő, és Leigh? - kérdeztem körbenézve
- Nemsokára megérkeznek. Öt perce telefonáltam Leighnek, épp akkor indultak el. - Perrie lelkesen felelt.
- Remek! A tanúkkal nem rég értekeztem én is, elvileg ők is 10 percen belül itt lesznek. Akkor minden a legjobban halad eddig. Remélem, továbbra is így fog menni minden. - sóhajtottam.
Idegesen toporogtam az egyik márvány lépcsőn. Az ajkamat harapdaltam. Nem a tárgyalás végkifejletétől féltem, hiszen nyert ügyem van, pusztán attól, hogy mi van, ha valami nem úgy sül el, ahogy én arra számítok.
Semmi.
Még akkor is én jövök ki jól a dologból.
Kivettem a telefonomat a táskámból, és ránéztem az órára. Még van legalább 20 percem. Körbenéztem, és megláttam az út másik oldalán egy Tim Hortons kávézót.
- Mindjárt jövök. Hozok egy kis kávét. Szükségem lesz rá. - mosolyogtam, és elindultam.
Gyorsan szedtem a lépcsőfokokat lefelé, majd türelmetlenül szaladtam át a zebrán. A Tim Hortonsba beérve egyből a kiszolgálópult felé mentem.
- Mit adhatok? - kérdezte monoton hangon a pultos fiú.
- Egy karamellás lattét kérek tejszínhabbal és csokival, elvitelre. - kértem.
- Öt font lesz. - mondta az kötényén lógó táblácska szerint Michael.
Kifizettem, és amint kiszolgáltak, mentem is.
Az utcán megszólított egy kisfiú.
- Elnézést, néni, nem tetszett látni az anyukámat? - kérdezte könnyes szemekkel.
Istenem! A síró kisgyerekek a gyengéim.
- Nem picim. - guggoltam le hozzá. - Gyere, keressük meg! - nyújtottam neki a kezemet.
Egy pillantást vetett a kezemre, majd megfogta.
- Hol volt melletted utoljára? - kérdeztem.
- Azt hiszem azelőtt a nagy ház előtt. - mutatott a bíróság épületére.
- Akkor nézzük meg, hátha ott van! - mondtam, és elindultam.
- Daniel! - hallottam egy női kiáltást, ahogy a márványlépcsőkhöz értünk.
- Mama! - szaladt oda hozzá a kisfiú.
A nő a karjaiba kapta a kisfiút, és felém fordult.
- Nagyon köszönöm! Hogyan hálálhatnám meg, hogy vigyázott a kisfiamra? - könnyes, megkönnyebbült tekintete elragadott. Színtiszta anyai szeretet.
- Nem kell semmivel meghálálnia. Örülök, hogy segíthettem. - mosolyogtam.
- Még egyszer nagyon nagyon köszönöm! - hálálkodott. - Most sietnem kell. De köszönöm! Viszlát! - mosolygott rám a nő.
- Viszlát! - intettem, majd a kávémat szorongatva felmentem a lépcsőn.
A tanúk már ott vártak.
- Sziasztok! - köszöntöttem őket.
- Szia! Hol van az a rohadék? - kérdezte Miranda.
- Nem tudom. Remélem megdöglött valahol. - vontam vállat.
És ekkor meghallottam a hangját nem messze tőlem.
- ...akkor a többit holnap megbeszéljük. Szevasz! - egy telefonbeszélgetés végét sikerült elcsípnem.
- Szia Jared! - integettem neki. Azt akartam, hogy lássa, kiket hoztam el magammal.
- Jessica. - biccentett.
Végignézte a csapatot. Lesokkolt. Fal fehér lett, és teljesen megdermedt.
- Ők mind azért vannak itt, hogy rács mögé juttassanak téged. - feleltem mosolyogva a kimondatlan kérdésre.
- Te sunyi kis kurva! - mordult fel, és elindult felém, testi gesztusaiból ítélve azzal a céllal, hogy megüssön. Az ügyvéde megelőzte, ugyanis lefogta Jared kezét.
- Jared. Légy észnél. Semmi esélyed nem lenne, ha most bántanád a nőt. Várd ki a végét. - mondta neki halkan az ügyvéd.
Jared egy perc alatt leeresztett.
Egy gyilkos pillantast vetett rám, majd elfordult, és odébb ment.
Nem sokkal később megérkezett Leigh és az ügyvédnő. További 5 perc várakozás után behívtak mindenkit a tárgyalóterembe.
Hát elkezdődött...
Igen, tudom, hogy megint nagyon nagyon nagyon későn hoztam a részt. Nem gyártok kifogást.
Sajnálom!
Azért remélem, tetszett ez a rész.
Szikraa.*
