Bocsánat!

 Sziasztok!
 Sajnálattal közlöm, hogy ezt a blogot most itt abbahagyom. Már abszolút semmi ötletem nincsen, így arra a döntésre jutottam, hogy egyelőre bezárom a blogot. Nem biztos, hogy örökre, de egyelőre a döntésem végleges.
 Ne haragudjatok, hogy így döntöttem, de sajnos ez van.
 Köszönöm az eddigi támogatást!
 Köszönök mindent!
 Ezer puszi: Szikraa.*

• Tizenegyedik ~ Feminista Bírónő •

A tárgyalóterembe való behívás után tudatosult csak bennem úgy igazán, hogy tulajdonképpen mi is történik. Persze, eddig is teljes mértékben felfogtam a dolgokat, de eddig nem azzal a "hoppá basszus, itt vagyok" érzéssel összeköttetve, mint amivel most.
Összeszorítottam a fogsoromat, nehogy beszóljak Jarednek valami csípőset, amikor valódi "úriemberhez" méltóan betolakodott előttem a tárgyalóterembe az ügyvédével karöltve. Tűrtem, mert nem akartam már a tárgyalás előtt elvágni magamat a bent figyelő, tekintélyes bírónőnél.
- Szerencséd van Jessica! - súgta nekem az ügyvédem.
Kérdően néztem rá, mire ő elmosolyodott, és óvatosan a bírónő felé biccentett.
- Sky bírónőnél feministább embert nem ismerek az országban. Ha valóban nagyot vétettél volna,akkor is addig csűrné, csavarná az ügyet, míg nem te jössz ki belőle jól. Úgyhogy készülj, mert innen egyenes út vár téged a győzelem felé. Ha pedig sor kerül a többiekre - biccentett a Jared ellen összegyűlt, tanúskodni készülő emberek felé -, akkor viszont még inkább nyert ügyed van, és míg te haza mész, addig Jaredet minimum 5 évre lecsukják. És ha mellé még szimpatikus is vagy a bírónőnek, arról is gondoskodni fog, hogy a lehető legrosszabb helyre vigyék, és a legrosszabb ellátást kapja. - Lilly, azaz az ügyvédnő szélesen elvigyorodott.
- Remek! Akkor már most nyert ügyem van. Hála az égnek, hogy vannak feminista bírók az országban! - kuncogtam fel.
Bementünk, és lassacskán kezdetét vette a tárgyalás, én pedig nyugodtan, mosolyogva, és türelmesen vágtam neki a dolgoknak. Jaredet szinte azonnal kiverte a víz, mikor a bírónő egy olyan megjegyzést tett, amiből csak a hülye nem találta ki, hogy ebből az egészből csak és kizárólag én jöhetek ki jól...

• Másfél óra múlva •

- Ezennel Jared Edward Berry-t 10 év letöltendő büntetésre ítélem! Óvadék fizetési lehetőséget nem adok, tekintettel arra, hogy Mr. Berry büntetett előéletű. A döntésem végleges. A tárgyalást ezennel lezárom. - a bírónő nőies hangja kellemesen búgta azokat  szavakat, melyeket a legjobb volt hallani.
Nem szégyenkezve, teljesen elvigyorodtam, és néztem, ahogy Jaredet bilincsbe verik, és elviszik.
Mikor kiürült a tárgyaló, odamentem a bírónőhöz.
- Nagyon köszönöm Sky bírónő, hogy ennyire az én javamra fordította a dolgokat. Nem sok bíró tette volna meg. - mosolygok kedvesen.
- Ugyan Miss Nelson, mi nők tartsunk össze! Tudja, én nyíltan vállalom, hogy száz százalékig feminista vagyok. Soha nem győzött még nálam férfi sértett. Őszintén megmondom, azért, mert még, ha például a nő családon belüli erőszak elkövetője volt is, és betörte a férje fejét, vagy félholtra verte, biztos, hogy okkal tette. Vagy bármi. Egy nőnek mindenhez ok kell. Nem véletlenül keressük mindig mindenre az okokat. Mert mindent okokhoz kötünk, mindent okkal csinálunk. - magyarázta.
- Hmm... teljesen egyet értek Önnel bírónő. Szükségünk van az okokra. - bólogattam.
- Örülök, hogy valaki megérti a magyarázatomat. Eddig még a nők többsége is tagadta az állításomat.
- Pedig teljes mértékben igaza van. Azonban nekem most mennem kell tisztelt bírónő, ugyanis meg kell ünnepelnem egy mocsok bűnöző börtönbejutását. Köszönök mindent Syk bírónő. - kezet nyújtottam neki, amit ő megrázott.
- Rám még vár három ügy, amelyben azt hiszem, csak férfiak szerepelnek. - forgatta a szemét. - Örülök, hogy segíthettem Miss Nelson. Viszont látásra!
- Viszlát! - mosolyogtam, és elhagytam a termet.
Amint kiléptem a bírósági épület kapuján, boldogan rohantam le a lépcsőn, a magassarkúmmal nem is törődve, és drága barátnőim karjába vetettem magam.
- Megvan! 10 évig egy rozsdás rács mögött fog vesztegelni ez a rohadék! - nevettem fel.
- Megérdemli! Nagyon megérdemli! - Perrie lelkesedéssel nevetett.
- Köszönjük, hogy tanúi lehettünk, hogyan jut rács mögé az a bűnöző! - lépett oda hozzám Miranda.
- Ugyan! Ti is rengeteget segítettetek! - mosolyogtam.
- Azt hiszem, mindenkinek mennie kellene. Szóval... még egyszer köszönjük! Sziasztok! - köszöntek el, és mindenki lelépett.
- Lilly, örülök, hogy Maga volt az ügyvédem! Igaz volt az, ami Leigh mondott. Maga az egyik legjobb!
- Én örülök, hogy segíthettem Jessica! És köszönöm a szép szavakat.
Boldogak voltunk, mert minden úgy alakult, ahogy azt vártuk.
Mindenki örült, és mindenki várta, hogy megünnepeljük a sikert.

Remélem, tetszett mindenkinek a rész.

Továbbra sem fogom gyorsabban hozni a részeket, mert bármennyire is igyekszem, rengeteg tanulni valóm van.

Próbálkozom, próbálkozom!

Véleményeiteket legyetek szívesek leírni nekem! 

Szeretettel: Szikraa*

•Tizedik ~ Június 14.•

Sok bonyodalom után eljutottunk a bírósági tárgyalás napjáig, azaz június 14-ig.
A Leigh által szervezett ügyvéd remekül megállta a helyét a dolgok intézésében, és ígéretet tett nekem arra, hogy a bíróságról nekünk kedvező eredménnyel távozunk majd. Ezt mind természetesen miután elmondtam neki a tanúk jelenlétében mindent, amivel Jared jövőjét tönkretehetjük.
Izgatottan készülődtem, derékig erő hajamat szoros copfba fogtam a fejem tetején, így már csak a hátam közepéig ért. Sötétbordó rúzst kentem fel, szemeimet kihúztam. Fekete kosztümruhámat megigazítottam, beleléptem a magassarkú szandálomba, és elindultam.
A bíróság hatalmas, tekintélyes épülete elé érkezve megláttam Perriet és Jadet.
- Sziasztok! - integettem, és fürge léptekkel felsiettem a magas lépcsőn. 
- Szia csajszi! - ölelt meg Perrie. - De csinos vagy! - nézett végig rajtam. 
- Köszönöm. - mosolyogtam.
- Kész vagy? - kérdezte Jade.
- Remélem. Hol van az ügyvédnő, és Leigh? - kérdeztem körbenézve
- Nemsokára megérkeznek. Öt perce telefonáltam Leighnek, épp akkor indultak el. - Perrie lelkesen felelt.
- Remek! A tanúkkal nem rég értekeztem én is, elvileg ők is 10 percen belül itt lesznek. Akkor minden a legjobban halad eddig. Remélem, továbbra is így fog menni minden. - sóhajtottam.
Idegesen toporogtam az egyik márvány lépcsőn. Az ajkamat harapdaltam. Nem a tárgyalás végkifejletétől féltem, hiszen nyert ügyem van, pusztán attól, hogy mi van, ha valami nem úgy sül el, ahogy én arra számítok.
Semmi.
Még akkor is én jövök ki jól a dologból.
Kivettem a telefonomat a táskámból, és ránéztem az órára. Még van legalább 20 percem. Körbenéztem, és megláttam az út másik oldalán egy Tim Hortons kávézót.
- Mindjárt jövök. Hozok egy kis kávét. Szükségem lesz rá. - mosolyogtam, és elindultam.
Gyorsan szedtem a lépcsőfokokat lefelé, majd türelmetlenül szaladtam át a zebrán. A Tim Hortonsba beérve egyből a kiszolgálópult felé mentem.
- Mit adhatok? - kérdezte monoton hangon a pultos fiú.
- Egy karamellás lattét kérek tejszínhabbal és csokival, elvitelre. - kértem.
- Öt font lesz. - mondta az kötényén lógó táblácska szerint Michael.
Kifizettem, és amint kiszolgáltak, mentem is.
Az utcán megszólított egy kisfiú.
- Elnézést, néni, nem tetszett látni az anyukámat? - kérdezte könnyes szemekkel.
Istenem! A síró kisgyerekek a gyengéim.
- Nem picim. - guggoltam le hozzá. - Gyere, keressük meg! - nyújtottam neki a kezemet.
Egy pillantást vetett a kezemre, majd megfogta.
- Hol volt melletted utoljára? - kérdeztem.
- Azt hiszem azelőtt a nagy ház előtt. - mutatott a bíróság épületére.
- Akkor nézzük meg, hátha ott van! - mondtam, és elindultam.
- Daniel! - hallottam egy női kiáltást, ahogy a márványlépcsőkhöz értünk.
- Mama! - szaladt oda hozzá a kisfiú.
A nő a karjaiba kapta a kisfiút, és felém fordult.
- Nagyon köszönöm! Hogyan hálálhatnám meg, hogy vigyázott a kisfiamra? - könnyes, megkönnyebbült tekintete elragadott. Színtiszta anyai szeretet.
- Nem kell semmivel meghálálnia. Örülök, hogy segíthettem. - mosolyogtam.
- Még egyszer nagyon nagyon köszönöm! - hálálkodott. - Most sietnem kell. De köszönöm! Viszlát! - mosolygott rám a nő.
- Viszlát! - intettem, majd a kávémat szorongatva felmentem a lépcsőn.
A tanúk már ott vártak.
- Sziasztok! - köszöntöttem őket.
- Szia! Hol van az a rohadék? - kérdezte Miranda.
- Nem tudom. Remélem megdöglött valahol. - vontam vállat.
És ekkor meghallottam a hangját nem messze tőlem.
- ...akkor a többit holnap megbeszéljük. Szevasz! - egy telefonbeszélgetés végét sikerült elcsípnem.
- Szia Jared! - integettem neki. Azt akartam, hogy lássa, kiket hoztam el magammal.
- Jessica. - biccentett.
Végignézte a csapatot. Lesokkolt. Fal fehér lett, és teljesen megdermedt.
- Ők mind azért vannak itt, hogy rács mögé juttassanak téged. - feleltem mosolyogva a kimondatlan kérdésre.
- Te sunyi kis kurva! - mordult fel, és elindult felém, testi gesztusaiból ítélve azzal a céllal, hogy megüssön. Az ügyvéde megelőzte, ugyanis lefogta Jared kezét.
- Jared. Légy észnél. Semmi esélyed nem lenne, ha most bántanád a nőt. Várd ki a végét. - mondta neki halkan az ügyvéd.
Jared egy perc alatt leeresztett.
Egy gyilkos pillantast vetett rám, majd elfordult, és odébb ment.
Nem sokkal később megérkezett Leigh és az ügyvédnő. További 5 perc várakozás után behívtak mindenkit a tárgyalóterembe.
Hát elkezdődött...

Igen, tudom, hogy megint nagyon nagyon nagyon későn hoztam a részt. Nem gyártok kifogást.
Sajnálom!
Azért remélem, tetszett ez a rész.
Szikraa.*

• Kilencedik ~ Idézés •

Öt nappal azután, hogy hazaengedtek, megkaptam az idézést a bíróságra, június 14-re. Az még majdnem egy hónap. Addig van időm ügyvédet szerezni, és kidolgozni a védelmi- és ellenbeszédemet. És míg ez az egész le nem zajlik, kénytelenek leszünk a lányokkal berekeszteni ezt az úgynevezett ,,hadjáratot'', amibe belekezdtünk.
Az idést olvasva, úgy mosolyogtam, mintha egy komikát olvasnék, ugyanis a hivatalos, ámde nevetséges megnevezésekre nem lehetett más reakcióm. 

A sértett fél - Jared Edward Berry -, és a vádlott fél - Jessica Louise Nelson - között elrendelt bírósági tárgyalásra 2014 június 14-én, 13 órakor kerül sor. § A sértett pert óhajt indítani a vádlott felé, amennyiben az nem teszi meg a megfelelő intézkedéseket az üggyel kapcsolatban. § Amennyiben valamelyik fél NEM jelenik meg a tárgyaláson, azt automatikusan pénzbüntetés sújtja. § Mindkét fél köteles ügyvédet fogadni.
A levélben leírt, illetve az alapvető illem- és tettszabályok betartását a bíróság, és a Brit állam elvárja a megjelenő személyektől.
2014. Május 22. Nagy-Britannia

Felsóhajtottam, letettmem a papírt, és a telefonomért nyúltam.
Átrendeltem magamhoz a lányokat. Meg kell mutatnom nekik is ezt a kutyakomédiát! Egyszerűen nevetséges!
Még, hogy ő perel be engem! Atya ég, neki fogalma sincs arról, hogy bizonyítékaim támasztják alá az  ő bűnösségét, igaz, tök más ügyben, de ugyan! Az ő bűnei ezerszer rosszabbak! Ezekről lerántva a leplet őt alsó hangon 10 év LETÖLTENDŐ börtönre ítélik, engem pedig legrosszabb esetben 3 hónap FELFÜGGESZTETT fegyházra. Még így is én jövök ki jobban a dolgokból, és azon kívül, hogy a személyi nyilvántartásomba bekerül az, hogy bírósági ügyem volt, mellé bekerül az is, hogy kézre kerítettem egy fokozottan veszélyesnek számító bűnözőt. Az elismerés ott ragyog majd a fekete pont mellett.
Valamitől egyik pillanatról a másikra megfájdult a fejem. Vártam, de mikor egyre elviselhetetlenebben nyilallt a fejem, felálltam és bevettem egy Algoflexet. A gyógyszer bevétele után ledőltem a kanapéra, de a fejemben cikázó gondolatok, és a lüktető fejfájásom miatt, még csak elbóbiskolni sem tudtam.
Csak feküdtem, a plafont bámultam, és figyeltem, ahogy egyetlen kósza légy össze-vissza repdes. Persze, ahogy az lenni szokott, véletlenül sem kifelé az ablakon. 

[…]

- Ügyvédet kell találnom, de rohadt gyorsan. Nem akarom a családi ügyvédünket, mert erről nem kéne, hogy öregemék tudjanak, de valami nagyon jó ügyvédre lenne szükségem - harapdálni kezdtem az ajkamat, miközben mélyen töprengeni kezdtem.
- Anyám egy nagyon jó barátnője országosan elismert ügyvéd. Beszéljek vele? - Leigh-Anne izgatottan pattant fel.
- Kérlek! Az ár nem számít, úgyis hatjegyű mind a kettő bankszámlám tartalma, csak legyen meg! - néztem segélykérőn.
- Oké, egy héten belül meg lesz - bólintott.
Nagy kő esett le a szívemről. Egy olyan ügyvéd, aki valahogy úgy viszonyul a dolgokohoz, vagy legalábbis női szemmel nézi az ügyet, sokkal jobb, mint egy alapjáraton hímsoviniszta férfi. Ugyanis ebben az ügyben egy hímnemű védőügyvéd magában, sunyiban mindenképpen úgy csavarná a dolgokat, hogy én is büntetve legyek, még, ha Jared is megkapja a neki kijáró büntetést, ami igaz, sokszor súlyosabb lesz, mint amit én kapok -ha kapok-, tekintettel az elkövetett bűncselekmények számára, és súlyosságára.
Eszembe jutott, hogy még bizonyos Jared által bántalmazott, illetve ügybe vett emberekkel fel kell vennem a kapcsolatot.
- Szerintem felhívom azt a lányt, akit az a nyomorult bántott - álltam fel és kivettem a telefont a zsebemből.
Kikerestem Miranda, vagyis a szükséges nőszemély telefonszámát.
Még a gimnáziumban ismertem meg a lányt, és mikor ez  Jaredes ügy történt, én segítettem neki is és a szüleinek is feldolgozni.
Megnyomtam hát a hívás gombot, és vártam. Négy csengés után Miranda bájos hangját hallottam.
- Tessék? - vette fel.
- Miranda, Jesy Nelson vagyok!
- Istenem, Jesy, mi a helyzet? - hangja meglehetősen felderült, amint meghallotta az én hangomat. 

- Semmi különös, és felétek? Szülők, tesók, mindenki oké? 

- Persze, persze, mindenki él és virul. Hogy hogy kerestél? 

- Tudod... Hát találkozzunk valamelyik nap, és akkor elmondom, de ez nem igazán telefontéma. De szerintem tetszeni fog a dolog - mosolyogtam, és ez a hangomon is kivehető volt.

- Őőő... rendben, de előre szólok, hogy semmilyen mocskos dologban nem veszek részt! - kicsit komolyabbra váltott. 

- Ugyan, semmi olyanra nem veszlek rá, amit ne akarnál. De ezt nagyon is akarod, jól tudom. Na jó, nem fokozom a kíváncsiságodat, csak beszéljünk meg lehetőleg egy héten belülre egy találkozót, rendben? - a lényegre térve hamar le akartam zárni a beszélgetést, mert tudtam, hogy perceken belül elkezd majd Miranda engem faggatni, míg én minden apró részletet kikotyogok. 

- Oké... mondjuk... Csütörtök? Gyere el velem vacsizni, mert van asztalfoglalásom, de barátnőm lemondta - Miranda. 

- Rendben, elmegyek. Melyik étterem, hány óra? - kérdezgettem.

- A Fifteen London étterem, este nyolckor - felelt. 

Hú, az elég drága étterem!

- Jól van, ott leszek. Akkor csütörtökön. Szia, vigyázz magadra! - és letettem. 

Beharaptam az ajkaimat, visszaültem a kanapén elfoglalt helyemre, és az asztalkára dobtam a telefont. 

- Meg vagyok. Innentől már minden menni fog magától. Csak ki kell nyitnom a számat. És még Jacksont kell felhívnom, elkérnem a felvételt, és őt, hogy jöjjön júni 14-én - felsóhajtottam a megkönnyebbüléstől, miszerint már most nyerésre állok. 

- Hajrá! - dőltek hátra mind a négyen.

Sziasztok!

Ne haragudjatok, hogy képet nem tettem ehhez a részhez, de, hát válság van! :D

Remélem, tetszett ez a rész! 

A véleményeiteket kommetben várom. 

Szerintetek mit kellene változtatnom a blogon? Írás és szövegkörnyezetre értem. :3

Puszi:

Szikraa.*

Nagyon FONTOS!

Néhány komment alapján arra következtettettek, hogy nemsokára bezárom a blogot.
Nos, édes kis lelkeitek megnyugtatásaképpen közlöm veletek, hogy erről szó sincs, ugyanis eszem ágában nincsen befejezni a blogot. Csupán arról van szó, hogy most vizsgáim lesznek, aztán ballagás, utána pedig ugye utazom, ezért a nyár eleje elég szűkös lesz frissítési szempontból. Most is csak telefonról írogatok, így minden legalább tízszer olyan lassú, de igyekszem írni szabadidőmben, ami újabban elég kevés van.
Szóval ne aggódjatok drága Szikrátorok, olvasók, nem lesz még egy jó darabig vége a blognak. Mindössze ritkán lesznek részek.
Ezer csók:
Szikraa.*

• Nyolcadik ~ Ha Én, akkor Ő is.•

Amint hazaértem, bevetettem magam a kádba, amit teleengedtem forró vízzel. Felemelő érzés volt megfürödni, tisztának lenni.

Egy kék törölközőbe csavarva, mezítláb ballagtam a nappaliba, azon keresztül pedig a hálószobámba, ahol ledobtam magamról a törölközőt és felöltöztem. Nem terveztem semmit aznapra, csak fekvést. Teljesítettem hát, így  lehető legotthonibb ruháimat magamra öltve leültem a nappaliban a kanapéra, és betettem egy filmet.

Egy pokróccal a vállamon, összekuporodva ültem, a tévét bámultam, de tulajdonképpen nem figyeltem a filmet. Az agyam sem dolgozott, csak bambultam magam elé.

Arra ébredtem, hogy a film főcímdala hangosan szól.

Észrevettem, hogy rajta fekszem a távirányítón, ami folyamatosan nyomta feljebb a hangerőt. Gyorsan lejjebb halkítottam és visszadőltem a párnára. Hamar újra elaludtam.

- Szerintetek mióta alszik? - hallottam meg egy hangot, amelyet félkómás állapotomban nem tudtam azonosítani.

- Nem tudom. Minden esetre eléggé ki van ütve. Szerintem hagyjuk egy kicsit - válaszolt egy másik hang.

- Fent vagyok - a hangom rekedten szólt, a torkom ki volt száradva.

- Jéé! - most már sikerült ezt az egy hangot, az elsőt azonosítanom. Perrie.

- Fent vagyok, ébren vagyok, élek, csak... Ahhh... - csukott szemmel felültem a kanapén.

- Jól vagy?

- Teljesen. Csak fáradt vagyok... - ásítottam, majd lassan kinyitottam ragadós szemeimet.

- Azt látjuk.

Ahogy kitisztult az alvástól homályos látásom, felismertem az alakokat. Perrie, Jade, és Legih-Anne voltak nálam.

- Hogy jöttetek be? - kérdeztem, mikor leesett, hogy én végig aludtam.

- Nyitva volt az ajtó - felelte egyszerűen Jade.

- Értem - nem volt erőm, hogy felbosszantsam magam a váratlan "betörésen", ezért szemet hunytam felette. Csak most az egyszer.

- Nem hívtál fel, hogy hazaértél. Cary értesített mindenről - vágott szomorú arcot Leigh-Anne.

- Ne haragudjatok, de annyi erőm volt csak, hogy lezuhanyozzak és ledőljek ide - mutattam végig a kanapén.

- Túléljük. És történt valami... említésre méltó az utóbbi három napban? - kérdezett Jade.

- Hát... nem sokat aludtam. Büdös és idegbeteg voltam három napig, de ami még meg is lepett az az, hogy az a mocsok ott várt, mikor kihoztak minket. Odajött hozzám és azt mondta, hogy nagyon jó engem bilincsbe verve látni, és, hogy gondolta, hogy jól áll nekem a bilincs, de azt nem, hogy ennyire. Meg, hogy dögös vagyok megbilincselve - forgattam a szememet.

- Oké. Nem hiszem, hogy erre te nem szóltál semmit, úgyhogy megkérdezem; erre te? - Perrie szemében őszinte kíváncsiság irántam, és egy csepp bosszúság csillogott Jared iránt.

- Erre én teljes erőmmel a tűsarkú cipőm sarkát a lábfejébe nyomtam, mire elordította magát, és azt mondtam neki, hogy nem tudja, kivel kezdett. Aztán otthagytam. És hurrá, pár nap és kapok egy bírósági idézést - tapsoltam mímelt örömmel.

- Jesy, tudod, hogy az mit jelent? Tuti, hogy sittre kerülsz. Ő nem követett el semmit, téged azonban bevittek általa. Ez neked zsákutca - Leigh-Anne aggodalmas hangja töltötte meg a szobát.

- Ti még a felét sem tudjátok Jared Berry előéletének, lányok. Volt már majdnem gyilkossága szemtanúk láttára, meg akart erőszakolni egy tizenéves lányt, drogot próbált eladni több kis- és nagykorú embernek. És ezekre nekem mind vannak tanúim - vontam vállat fölényesen. - Esélyem sincs a börtönre, amennyiben kitálalok, márpedig ki fogok tálalni, mert ŐT akarom szenvedni látni. Látni akarom, ahogy bilinccsel a csuklóján, rendőrök vezetik ki a bírósági tárgyalásról, ahol sokad magammal tanúskodom ellene. Bizonyítékokkal. Látni akarom a savanyú képét, amikor a bíró több év börtönre ítéli és látni akarom a megjelenő családja arcán, szemében a csalódást és a megvetést Jared felé. Tönkre akarom tenni, még akkor is, ha ezért nekem is talán elég nagy árat kell fizetnem. De nem kell majd, mivel az én bűnöm feleakkora sincs, mint azoknak csak az egyike, amiket ő maga, egyedül követett el. A rendőrség segítésével pedig, talán felfüggesztett fegyházat kaphatok. Ami köztudottan jobb, mint a börtön - éreztem, ahogy kissé felhúzom magam a dolgokon. Mély, tisztító levegőt vettem, majd minden hirtelen jött dühömmel együtt kifújom. Csak higgadtan, Jessica!

- Azt a rohadt... Ezt nem gondoltam volna. És ő tudja, hogy te tudod ezeket? - kérdezte Perrie teljesen elképedve.

Felhorkantam.

- Nem. Ez pár ügyes nyomozásom eredménye. Tudtam, hogy egyszer ellene fordíthatom valamilyen módon, és ez a legnagyszerűbb mód. Közeli kapcsolatba kerültem sok emberrel, akiknek megpróbálta eladni a cuccát, meg a lánnyal, akit meg akart erőszakolni, nem beszélve a lány anyjáról, akit majdnem megölt. Az utóbbi kettőnek megígértem, hogy nem nyugszom, míg börtönben nem rohad az a tetű - beleittam a dohányzó asztalon hagyott citromos vízbe.

- Az kemény. Akkor meg is érdemli a mocsok - Jade.

Mély levegőt vettem, majd piciket bólogattam.

- Már csak azt várom, hogy kiküldjék azt a rohadt bírósági idézést. Ezt a medencét nem ússza végig szárazon, az biztos. Gondoskodom róla - tettem le a vizespoharat.

- Mi mindenben segítünk - kacsintott Perrie. 

- Kösz lányok. Jó, hogy megismertelek benneteket - mosolyogtam. 

- Óó, Jess - nyögtek fel egyszerre és mindhárman átöleltek. 

Sziasztok! 

Igyekszem írni, amennyit tudok írok, de Június 13-án ballagás, aztán, 21-én pedig hosszabb időre Bulgáriába, Törökországba és Ázsiába utazom, szóval a nyár eleje biztos, hogy nagyon szűkös lesz részek szempontjából. Ami pedig még fontos, hogy a nyári szünet alatt be fogom zárni a blogot, mert van még 3 másik és ebbe már semmi újat nem tudok írni. Ameddig tudom, húzom, de nem hiszem, hogy már sokáig fog élni ez a blog. 

És egyéb információként közlöm, hogy mivel most sok vizsgám lesz, szóbeli és írásbeli, plusz ott a kompetencia mérés, így nem valószínű, hogy gyakrabban lesznek részek. 

Azért remélem, ez a rész tetszett. 

Szikraa.*

•Hetedik ~ Hetvenkét óra•

 A rendőrautóban ülve időnként pillantást váltottunk Caryvel. Így kommunikáltunk.

 Haragudtam rá, amiért önként veszélybe sodorta a saját estéjét és magát is emiatt az egész hülyeség miatt. És lényegében miattam.

 Mikor megérkeztünk a londoni rendőr főkapitányságra úgy éreztem magam, mint valami komoly bűnöző, aki legalább megölt valakit. Mély lélegzettel szálltam ki és a mellém szegődő rendőr a csuklómnál és a rám zárt bilincsnél fogva vezetett.

 Az épületbe beérve mindenki közönyös arccal fogadott. Persze, hiszen itt mindennaposak, hogy behoznak valaki vagy valakiket bilincsbe verve, mint a kiláncolt kutyát. Volt pár ember, rendőr, aki alaposan végigmért engem. Halkan felsóhajtottam és beletörődtem, hogy akinek a kezére itt bilincs van kattintva, az rögtön el is van ítélve.

- Hetvenkét órát a fogdában fognak tölteni - mondta egy akkor érkezett rendőr, köszönés és minden egyéb nélkül.

- Hetvenkettőt? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.

- Igen, annyit - felelt egyszerű közönyösséggel.

- De hát az három teljes nap - képedtem el.

- Pontosan. Maguk itt bűnözők, nem kegyeltek. Ugyan úgy fogunk magukkal is bánni, mint minden fogdában tartózkodó rabbal. Attól, hogy maga a luxushoz szokott és, ahogy elnézem élvezi is, nem fogjuk aranyozott rácsú, luxusketrecbe zárni. Mennek maguk is a többiek közé - biccentett picit.

Hát, bekaphatod, baszd meg! - hörögte egy hang a fejemben.

- Vigyétek őket az egyik üres helyre - lökte oda a többieknek.

Gyorsan betoloncoltak bennünket egy olyan folyosóra, amelynek mindkét oldalán végig rácsok voltak, vékony választófallal. Ez nem lehet igaz! 

Amint meghallották a bent tartózkodó rabok az ajtó nyílását, mindenki a rácshoz tolult, és, mikor elsőnek bevezettek engem az összes izzadt, büdös rab füttyögött, vijjogott, és hasonlók.

Elhangzott pár hangos, Neander-völgyiekhez hasonló bókolás és néhány még annál is primitívebb beszólás, mint a "De jó vagy csaje!", a "Azt a kurva, ez aztán világbajnok!", és "Fhúú, rojtosra dugnálak, kis ribanc!".

- Mindenki kussoljon, mert ha nem valamelyikőtöknek feldugok egy gumibotot! - dörrent hangosan a rendőrfőnök mély hangja. Ahogy az arcára néztem, láttam rajta, hogy nem szereti, ha ilyen jelzőkkel és beszólásokkal illetnek egy nőt.

Erre kicsit elmosolyodtam és folytattam az engedelmes sétát Smith előtt.

Az egyik rab rácsapott a hátsómra. Hirtelen olyan düh fogott el, hogy nem tudtam visszafogni magam.

- Ha még egyszer valamelyik hozzám ér a mocskos kezével, esküszöm, hogy kitépem a kezét!! - ordítottam rájuk, mire mind csöndben maradt. 

Betuszakoltak engem meg Caryt egy üres cellába, majd otthagytak. 

- Oké - ült le Cary az egyik kényelmetlen fapadra. - Kinyírom ezt a Jared gyereket - fújtatott dühösen. 

- Nyugi. Vannak neki olyan sötét titkai, amiket nekem sikerült megtudnom, és, amiért minimum kilenc évet kap a bíróságon - kacsintottam. - Rossz emberekkel kezdett ki. 

- Például? - kérdezte Cary a mondatom első felére utalva. 

- Például, hogy droggal kereskedett. Nem egy embernek és kiskorúnak ajánlgatta az áruját, de ezek okos gyerekek. Még, ha drogosok is, nem vesznek meg bármit mindenféle jöttment figurától - mondtam lazán. 

- Az szép. És még? - faggatott tovább.

- Egyszer JÓZANON életveszélyesen megsebezett egy nőt, aki a kisgyerekével és egy nagyobb lányával volt. Állítólag azért, mert a nő rá akarta hívni a rendőrséget, amikor Jared megpróbálta elrabolni a lányt - meséltem nemes egyszerűséggel, mintha csak olvasnám. 

Cary szája tátva maradt.

- Hozzátenném, ismerem a nőt. Meg a lányát is. Nem lenne nehéz ezt bizonyítanom. És pár kiskorút és felnőttet is ismerek, akikre megpróbálta rásózni a drogáruját. Párat telefonálok és már meg is van az, hogy helyettem ő kerüljön börtönbe. Ha meg én is bekerülnék, mivel két ügyben is segítettem a rendőrégnek, egészen biztos, hogy könnyített büntetést kapnék. Mondjuk három hónap helyett egyet, vagy egy és felet. De először is érdekel, mit fog előadni a rendőrségnek, és, hogyan. Elég jó színész - horkantam fel. 

Cary csak elkerekedett szemekkel nézett rám. 

- Szóval, ha jól veszem ki, akkor ő egy bűnöző... igaz? 

- Így is lehet mondani. De én ezt több szóban, sőt regényben is ki tudnám fejezni - mosolyogtam. 

- Azt tudjuk Jesy - nevetett fel Cary. 

- De most az kellene kitalálnunk, mi a jó szart fogunk csinálni itt hetvenkettő kibaszott óráig. Három napig, az Isten szerelmére! Vajon van itt lehetőség tisztálkodásra? - néztem körbe. 

- Nem hinném. Csak nézd meg ezt a sok ősembert. Egyik sem fürdött minimum két napja - húzta el a száját. 

- Fúj...

- Ahogy mondod csajszi.

- Annyira gusztustalan ez az egész hely. Nem vagyok egy luxuspicsa, de a három napi nem fürdés, nem az én műfajom.

- Nyugodj meg, az enyém sem. Amint kikerülök innen szaladok haza és egy jó jázmin illatú habfürdőbe áztatom be magam - Cary. 

- Nekem elég lenne egy kád hipó is - forgattam a szemem. 

Leültem Cary mellé és a vállára hajtottam a fejemet. 

- Gyűlölöm ezt az embert. Esküszöm, a golyóinál fogva kéne felakasztani egy szögre - fortyogtam. 

- Az azért fájdalmas lenne - nevetett.

- De szerinted mit érdemel az ilyen rohadék?! Egyesével kéne megfosztani a végtagjaitól, aztán lenyeletni vele a saját szerszámár, ha érted, mire gondolok - morogtam idegesen. 

- Nem szívesen lennék az ellenséged - mondta Cary elgondolkodva. 

- Kösz.

Cary óvatosan átölelt, és csak ültünk egymás mellett. 

/Hetvenkét óra múlva/

- Jöjjenek! - szólt az a rendőr, aki fogadott bennünket, mikor idejöttünk.

Hangosan fellélegeztem. Hála az égnek, végre!

Én és Cary felálltunk és kimentünk. Ránk kattintották a szokásos bilincset, majd elindultunk kifelé. 

Jared kint várt bennünket.

Laza kockás ing volt rajta, mag egy ezer éves farmernadrág és e mellé felvett egy kopott Converse sportcipőt.

- El sem hiszed, milyen jó téged bilincsbe verve látni - súgta a fülembe Jared, mikor elém lépett. - Mindig sejtettem, hogy jól állna neked egy bilincs, de azt nem, hogy ennyire dögös - ajka félmosolyra húzódott. 

Erősen ráléptem cipőm hegyes sarkával a lábfejére, mire ő felkiáltott. 

- Nem tudod, kivel kezdesz Berry - mosolyogtam, majd a rendőr sietősen tovább vezetett. 

-Néhány napon belül kapni fognak postán egy bírósági idézést, ahol mindenképpen meg kell jelenni. Amennyiben nem teszik, pénz- és börtönbüntetés az elkövetettek miatt. Most pedig a társaim hazaviszik magukat - mondta a rendőr, amelyik kihozott bennünket.

Legalább nem kell gyalogolni, vagy tömegközlekedni... Viszont a bíróság kemény dió lesz.

Levették a bilincset és a rendőrautóhoz vittek minket, ahol beültünk.

- Mit keresett itt az a patkány? - kérdezte Cary. 

- Fogalmam sincs. De remélem megmarad a lábfején a cipőm sarkának a nyoma - morogtam. 

- Megbánja, mit tett, ezt garantálom - kacsintott. 

- Ó, ebben biztos vagyok Cary. Teljesen biztos - mosolyogtam. 

Sziasztok! 

Ismét csak ne haragudjatok a késésért! 

Remélem, tetszett a rész! 

Véleményeket kérnék! 

xxSzikraa.♥*