Nagyon FONTOS!

Néhány komment alapján arra következtettettek, hogy nemsokára bezárom a blogot.
Nos, édes kis lelkeitek megnyugtatásaképpen közlöm veletek, hogy erről szó sincs, ugyanis eszem ágában nincsen befejezni a blogot. Csupán arról van szó, hogy most vizsgáim lesznek, aztán ballagás, utána pedig ugye utazom, ezért a nyár eleje elég szűkös lesz frissítési szempontból. Most is csak telefonról írogatok, így minden legalább tízszer olyan lassú, de igyekszem írni szabadidőmben, ami újabban elég kevés van.
Szóval ne aggódjatok drága Szikrátorok, olvasók, nem lesz még egy jó darabig vége a blognak. Mindössze ritkán lesznek részek.
Ezer csók:
Szikraa.*

• Nyolcadik ~ Ha Én, akkor Ő is.•

Amint hazaértem, bevetettem magam a kádba, amit teleengedtem forró vízzel. Felemelő érzés volt megfürödni, tisztának lenni.

Egy kék törölközőbe csavarva, mezítláb ballagtam a nappaliba, azon keresztül pedig a hálószobámba, ahol ledobtam magamról a törölközőt és felöltöztem. Nem terveztem semmit aznapra, csak fekvést. Teljesítettem hát, így  lehető legotthonibb ruháimat magamra öltve leültem a nappaliban a kanapéra, és betettem egy filmet.

Egy pokróccal a vállamon, összekuporodva ültem, a tévét bámultam, de tulajdonképpen nem figyeltem a filmet. Az agyam sem dolgozott, csak bambultam magam elé.

Arra ébredtem, hogy a film főcímdala hangosan szól.

Észrevettem, hogy rajta fekszem a távirányítón, ami folyamatosan nyomta feljebb a hangerőt. Gyorsan lejjebb halkítottam és visszadőltem a párnára. Hamar újra elaludtam.

- Szerintetek mióta alszik? - hallottam meg egy hangot, amelyet félkómás állapotomban nem tudtam azonosítani.

- Nem tudom. Minden esetre eléggé ki van ütve. Szerintem hagyjuk egy kicsit - válaszolt egy másik hang.

- Fent vagyok - a hangom rekedten szólt, a torkom ki volt száradva.

- Jéé! - most már sikerült ezt az egy hangot, az elsőt azonosítanom. Perrie.

- Fent vagyok, ébren vagyok, élek, csak... Ahhh... - csukott szemmel felültem a kanapén.

- Jól vagy?

- Teljesen. Csak fáradt vagyok... - ásítottam, majd lassan kinyitottam ragadós szemeimet.

- Azt látjuk.

Ahogy kitisztult az alvástól homályos látásom, felismertem az alakokat. Perrie, Jade, és Legih-Anne voltak nálam.

- Hogy jöttetek be? - kérdeztem, mikor leesett, hogy én végig aludtam.

- Nyitva volt az ajtó - felelte egyszerűen Jade.

- Értem - nem volt erőm, hogy felbosszantsam magam a váratlan "betörésen", ezért szemet hunytam felette. Csak most az egyszer.

- Nem hívtál fel, hogy hazaértél. Cary értesített mindenről - vágott szomorú arcot Leigh-Anne.

- Ne haragudjatok, de annyi erőm volt csak, hogy lezuhanyozzak és ledőljek ide - mutattam végig a kanapén.

- Túléljük. És történt valami... említésre méltó az utóbbi három napban? - kérdezett Jade.

- Hát... nem sokat aludtam. Büdös és idegbeteg voltam három napig, de ami még meg is lepett az az, hogy az a mocsok ott várt, mikor kihoztak minket. Odajött hozzám és azt mondta, hogy nagyon jó engem bilincsbe verve látni, és, hogy gondolta, hogy jól áll nekem a bilincs, de azt nem, hogy ennyire. Meg, hogy dögös vagyok megbilincselve - forgattam a szememet.

- Oké. Nem hiszem, hogy erre te nem szóltál semmit, úgyhogy megkérdezem; erre te? - Perrie szemében őszinte kíváncsiság irántam, és egy csepp bosszúság csillogott Jared iránt.

- Erre én teljes erőmmel a tűsarkú cipőm sarkát a lábfejébe nyomtam, mire elordította magát, és azt mondtam neki, hogy nem tudja, kivel kezdett. Aztán otthagytam. És hurrá, pár nap és kapok egy bírósági idézést - tapsoltam mímelt örömmel.

- Jesy, tudod, hogy az mit jelent? Tuti, hogy sittre kerülsz. Ő nem követett el semmit, téged azonban bevittek általa. Ez neked zsákutca - Leigh-Anne aggodalmas hangja töltötte meg a szobát.

- Ti még a felét sem tudjátok Jared Berry előéletének, lányok. Volt már majdnem gyilkossága szemtanúk láttára, meg akart erőszakolni egy tizenéves lányt, drogot próbált eladni több kis- és nagykorú embernek. És ezekre nekem mind vannak tanúim - vontam vállat fölényesen. - Esélyem sincs a börtönre, amennyiben kitálalok, márpedig ki fogok tálalni, mert ŐT akarom szenvedni látni. Látni akarom, ahogy bilinccsel a csuklóján, rendőrök vezetik ki a bírósági tárgyalásról, ahol sokad magammal tanúskodom ellene. Bizonyítékokkal. Látni akarom a savanyú képét, amikor a bíró több év börtönre ítéli és látni akarom a megjelenő családja arcán, szemében a csalódást és a megvetést Jared felé. Tönkre akarom tenni, még akkor is, ha ezért nekem is talán elég nagy árat kell fizetnem. De nem kell majd, mivel az én bűnöm feleakkora sincs, mint azoknak csak az egyike, amiket ő maga, egyedül követett el. A rendőrség segítésével pedig, talán felfüggesztett fegyházat kaphatok. Ami köztudottan jobb, mint a börtön - éreztem, ahogy kissé felhúzom magam a dolgokon. Mély, tisztító levegőt vettem, majd minden hirtelen jött dühömmel együtt kifújom. Csak higgadtan, Jessica!

- Azt a rohadt... Ezt nem gondoltam volna. És ő tudja, hogy te tudod ezeket? - kérdezte Perrie teljesen elképedve.

Felhorkantam.

- Nem. Ez pár ügyes nyomozásom eredménye. Tudtam, hogy egyszer ellene fordíthatom valamilyen módon, és ez a legnagyszerűbb mód. Közeli kapcsolatba kerültem sok emberrel, akiknek megpróbálta eladni a cuccát, meg a lánnyal, akit meg akart erőszakolni, nem beszélve a lány anyjáról, akit majdnem megölt. Az utóbbi kettőnek megígértem, hogy nem nyugszom, míg börtönben nem rohad az a tetű - beleittam a dohányzó asztalon hagyott citromos vízbe.

- Az kemény. Akkor meg is érdemli a mocsok - Jade.

Mély levegőt vettem, majd piciket bólogattam.

- Már csak azt várom, hogy kiküldjék azt a rohadt bírósági idézést. Ezt a medencét nem ússza végig szárazon, az biztos. Gondoskodom róla - tettem le a vizespoharat.

- Mi mindenben segítünk - kacsintott Perrie. 

- Kösz lányok. Jó, hogy megismertelek benneteket - mosolyogtam. 

- Óó, Jess - nyögtek fel egyszerre és mindhárman átöleltek. 

Sziasztok! 

Igyekszem írni, amennyit tudok írok, de Június 13-án ballagás, aztán, 21-én pedig hosszabb időre Bulgáriába, Törökországba és Ázsiába utazom, szóval a nyár eleje biztos, hogy nagyon szűkös lesz részek szempontjából. Ami pedig még fontos, hogy a nyári szünet alatt be fogom zárni a blogot, mert van még 3 másik és ebbe már semmi újat nem tudok írni. Ameddig tudom, húzom, de nem hiszem, hogy már sokáig fog élni ez a blog. 

És egyéb információként közlöm, hogy mivel most sok vizsgám lesz, szóbeli és írásbeli, plusz ott a kompetencia mérés, így nem valószínű, hogy gyakrabban lesznek részek. 

Azért remélem, ez a rész tetszett. 

Szikraa.*

•Hetedik ~ Hetvenkét óra•

 A rendőrautóban ülve időnként pillantást váltottunk Caryvel. Így kommunikáltunk.

 Haragudtam rá, amiért önként veszélybe sodorta a saját estéjét és magát is emiatt az egész hülyeség miatt. És lényegében miattam.

 Mikor megérkeztünk a londoni rendőr főkapitányságra úgy éreztem magam, mint valami komoly bűnöző, aki legalább megölt valakit. Mély lélegzettel szálltam ki és a mellém szegődő rendőr a csuklómnál és a rám zárt bilincsnél fogva vezetett.

 Az épületbe beérve mindenki közönyös arccal fogadott. Persze, hiszen itt mindennaposak, hogy behoznak valaki vagy valakiket bilincsbe verve, mint a kiláncolt kutyát. Volt pár ember, rendőr, aki alaposan végigmért engem. Halkan felsóhajtottam és beletörődtem, hogy akinek a kezére itt bilincs van kattintva, az rögtön el is van ítélve.

- Hetvenkét órát a fogdában fognak tölteni - mondta egy akkor érkezett rendőr, köszönés és minden egyéb nélkül.

- Hetvenkettőt? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.

- Igen, annyit - felelt egyszerű közönyösséggel.

- De hát az három teljes nap - képedtem el.

- Pontosan. Maguk itt bűnözők, nem kegyeltek. Ugyan úgy fogunk magukkal is bánni, mint minden fogdában tartózkodó rabbal. Attól, hogy maga a luxushoz szokott és, ahogy elnézem élvezi is, nem fogjuk aranyozott rácsú, luxusketrecbe zárni. Mennek maguk is a többiek közé - biccentett picit.

Hát, bekaphatod, baszd meg! - hörögte egy hang a fejemben.

- Vigyétek őket az egyik üres helyre - lökte oda a többieknek.

Gyorsan betoloncoltak bennünket egy olyan folyosóra, amelynek mindkét oldalán végig rácsok voltak, vékony választófallal. Ez nem lehet igaz! 

Amint meghallották a bent tartózkodó rabok az ajtó nyílását, mindenki a rácshoz tolult, és, mikor elsőnek bevezettek engem az összes izzadt, büdös rab füttyögött, vijjogott, és hasonlók.

Elhangzott pár hangos, Neander-völgyiekhez hasonló bókolás és néhány még annál is primitívebb beszólás, mint a "De jó vagy csaje!", a "Azt a kurva, ez aztán világbajnok!", és "Fhúú, rojtosra dugnálak, kis ribanc!".

- Mindenki kussoljon, mert ha nem valamelyikőtöknek feldugok egy gumibotot! - dörrent hangosan a rendőrfőnök mély hangja. Ahogy az arcára néztem, láttam rajta, hogy nem szereti, ha ilyen jelzőkkel és beszólásokkal illetnek egy nőt.

Erre kicsit elmosolyodtam és folytattam az engedelmes sétát Smith előtt.

Az egyik rab rácsapott a hátsómra. Hirtelen olyan düh fogott el, hogy nem tudtam visszafogni magam.

- Ha még egyszer valamelyik hozzám ér a mocskos kezével, esküszöm, hogy kitépem a kezét!! - ordítottam rájuk, mire mind csöndben maradt. 

Betuszakoltak engem meg Caryt egy üres cellába, majd otthagytak. 

- Oké - ült le Cary az egyik kényelmetlen fapadra. - Kinyírom ezt a Jared gyereket - fújtatott dühösen. 

- Nyugi. Vannak neki olyan sötét titkai, amiket nekem sikerült megtudnom, és, amiért minimum kilenc évet kap a bíróságon - kacsintottam. - Rossz emberekkel kezdett ki. 

- Például? - kérdezte Cary a mondatom első felére utalva. 

- Például, hogy droggal kereskedett. Nem egy embernek és kiskorúnak ajánlgatta az áruját, de ezek okos gyerekek. Még, ha drogosok is, nem vesznek meg bármit mindenféle jöttment figurától - mondtam lazán. 

- Az szép. És még? - faggatott tovább.

- Egyszer JÓZANON életveszélyesen megsebezett egy nőt, aki a kisgyerekével és egy nagyobb lányával volt. Állítólag azért, mert a nő rá akarta hívni a rendőrséget, amikor Jared megpróbálta elrabolni a lányt - meséltem nemes egyszerűséggel, mintha csak olvasnám. 

Cary szája tátva maradt.

- Hozzátenném, ismerem a nőt. Meg a lányát is. Nem lenne nehéz ezt bizonyítanom. És pár kiskorút és felnőttet is ismerek, akikre megpróbálta rásózni a drogáruját. Párat telefonálok és már meg is van az, hogy helyettem ő kerüljön börtönbe. Ha meg én is bekerülnék, mivel két ügyben is segítettem a rendőrégnek, egészen biztos, hogy könnyített büntetést kapnék. Mondjuk három hónap helyett egyet, vagy egy és felet. De először is érdekel, mit fog előadni a rendőrségnek, és, hogyan. Elég jó színész - horkantam fel. 

Cary csak elkerekedett szemekkel nézett rám. 

- Szóval, ha jól veszem ki, akkor ő egy bűnöző... igaz? 

- Így is lehet mondani. De én ezt több szóban, sőt regényben is ki tudnám fejezni - mosolyogtam. 

- Azt tudjuk Jesy - nevetett fel Cary. 

- De most az kellene kitalálnunk, mi a jó szart fogunk csinálni itt hetvenkettő kibaszott óráig. Három napig, az Isten szerelmére! Vajon van itt lehetőség tisztálkodásra? - néztem körbe. 

- Nem hinném. Csak nézd meg ezt a sok ősembert. Egyik sem fürdött minimum két napja - húzta el a száját. 

- Fúj...

- Ahogy mondod csajszi.

- Annyira gusztustalan ez az egész hely. Nem vagyok egy luxuspicsa, de a három napi nem fürdés, nem az én műfajom.

- Nyugodj meg, az enyém sem. Amint kikerülök innen szaladok haza és egy jó jázmin illatú habfürdőbe áztatom be magam - Cary. 

- Nekem elég lenne egy kád hipó is - forgattam a szemem. 

Leültem Cary mellé és a vállára hajtottam a fejemet. 

- Gyűlölöm ezt az embert. Esküszöm, a golyóinál fogva kéne felakasztani egy szögre - fortyogtam. 

- Az azért fájdalmas lenne - nevetett.

- De szerinted mit érdemel az ilyen rohadék?! Egyesével kéne megfosztani a végtagjaitól, aztán lenyeletni vele a saját szerszámár, ha érted, mire gondolok - morogtam idegesen. 

- Nem szívesen lennék az ellenséged - mondta Cary elgondolkodva. 

- Kösz.

Cary óvatosan átölelt, és csak ültünk egymás mellett. 

/Hetvenkét óra múlva/

- Jöjjenek! - szólt az a rendőr, aki fogadott bennünket, mikor idejöttünk.

Hangosan fellélegeztem. Hála az égnek, végre!

Én és Cary felálltunk és kimentünk. Ránk kattintották a szokásos bilincset, majd elindultunk kifelé. 

Jared kint várt bennünket.

Laza kockás ing volt rajta, mag egy ezer éves farmernadrág és e mellé felvett egy kopott Converse sportcipőt.

- El sem hiszed, milyen jó téged bilincsbe verve látni - súgta a fülembe Jared, mikor elém lépett. - Mindig sejtettem, hogy jól állna neked egy bilincs, de azt nem, hogy ennyire dögös - ajka félmosolyra húzódott. 

Erősen ráléptem cipőm hegyes sarkával a lábfejére, mire ő felkiáltott. 

- Nem tudod, kivel kezdesz Berry - mosolyogtam, majd a rendőr sietősen tovább vezetett. 

-Néhány napon belül kapni fognak postán egy bírósági idézést, ahol mindenképpen meg kell jelenni. Amennyiben nem teszik, pénz- és börtönbüntetés az elkövetettek miatt. Most pedig a társaim hazaviszik magukat - mondta a rendőr, amelyik kihozott bennünket.

Legalább nem kell gyalogolni, vagy tömegközlekedni... Viszont a bíróság kemény dió lesz.

Levették a bilincset és a rendőrautóhoz vittek minket, ahol beültünk.

- Mit keresett itt az a patkány? - kérdezte Cary. 

- Fogalmam sincs. De remélem megmarad a lábfején a cipőm sarkának a nyoma - morogtam. 

- Megbánja, mit tett, ezt garantálom - kacsintott. 

- Ó, ebben biztos vagyok Cary. Teljesen biztos - mosolyogtam. 

Sziasztok! 

Ismét csak ne haragudjatok a késésért! 

Remélem, tetszett a rész! 

Véleményeket kérnék! 

xxSzikraa.♥*