Bocsánat!

 Sziasztok!
 Sajnálattal közlöm, hogy ezt a blogot most itt abbahagyom. Már abszolút semmi ötletem nincsen, így arra a döntésre jutottam, hogy egyelőre bezárom a blogot. Nem biztos, hogy örökre, de egyelőre a döntésem végleges.
 Ne haragudjatok, hogy így döntöttem, de sajnos ez van.
 Köszönöm az eddigi támogatást!
 Köszönök mindent!
 Ezer puszi: Szikraa.*

• Tizenegyedik ~ Feminista Bírónő •

A tárgyalóterembe való behívás után tudatosult csak bennem úgy igazán, hogy tulajdonképpen mi is történik. Persze, eddig is teljes mértékben felfogtam a dolgokat, de eddig nem azzal a "hoppá basszus, itt vagyok" érzéssel összeköttetve, mint amivel most.
Összeszorítottam a fogsoromat, nehogy beszóljak Jarednek valami csípőset, amikor valódi "úriemberhez" méltóan betolakodott előttem a tárgyalóterembe az ügyvédével karöltve. Tűrtem, mert nem akartam már a tárgyalás előtt elvágni magamat a bent figyelő, tekintélyes bírónőnél.
- Szerencséd van Jessica! - súgta nekem az ügyvédem.
Kérdően néztem rá, mire ő elmosolyodott, és óvatosan a bírónő felé biccentett.
- Sky bírónőnél feministább embert nem ismerek az országban. Ha valóban nagyot vétettél volna,akkor is addig csűrné, csavarná az ügyet, míg nem te jössz ki belőle jól. Úgyhogy készülj, mert innen egyenes út vár téged a győzelem felé. Ha pedig sor kerül a többiekre - biccentett a Jared ellen összegyűlt, tanúskodni készülő emberek felé -, akkor viszont még inkább nyert ügyed van, és míg te haza mész, addig Jaredet minimum 5 évre lecsukják. És ha mellé még szimpatikus is vagy a bírónőnek, arról is gondoskodni fog, hogy a lehető legrosszabb helyre vigyék, és a legrosszabb ellátást kapja. - Lilly, azaz az ügyvédnő szélesen elvigyorodott.
- Remek! Akkor már most nyert ügyem van. Hála az égnek, hogy vannak feminista bírók az országban! - kuncogtam fel.
Bementünk, és lassacskán kezdetét vette a tárgyalás, én pedig nyugodtan, mosolyogva, és türelmesen vágtam neki a dolgoknak. Jaredet szinte azonnal kiverte a víz, mikor a bírónő egy olyan megjegyzést tett, amiből csak a hülye nem találta ki, hogy ebből az egészből csak és kizárólag én jöhetek ki jól...

• Másfél óra múlva •

- Ezennel Jared Edward Berry-t 10 év letöltendő büntetésre ítélem! Óvadék fizetési lehetőséget nem adok, tekintettel arra, hogy Mr. Berry büntetett előéletű. A döntésem végleges. A tárgyalást ezennel lezárom. - a bírónő nőies hangja kellemesen búgta azokat  szavakat, melyeket a legjobb volt hallani.
Nem szégyenkezve, teljesen elvigyorodtam, és néztem, ahogy Jaredet bilincsbe verik, és elviszik.
Mikor kiürült a tárgyaló, odamentem a bírónőhöz.
- Nagyon köszönöm Sky bírónő, hogy ennyire az én javamra fordította a dolgokat. Nem sok bíró tette volna meg. - mosolygok kedvesen.
- Ugyan Miss Nelson, mi nők tartsunk össze! Tudja, én nyíltan vállalom, hogy száz százalékig feminista vagyok. Soha nem győzött még nálam férfi sértett. Őszintén megmondom, azért, mert még, ha például a nő családon belüli erőszak elkövetője volt is, és betörte a férje fejét, vagy félholtra verte, biztos, hogy okkal tette. Vagy bármi. Egy nőnek mindenhez ok kell. Nem véletlenül keressük mindig mindenre az okokat. Mert mindent okokhoz kötünk, mindent okkal csinálunk. - magyarázta.
- Hmm... teljesen egyet értek Önnel bírónő. Szükségünk van az okokra. - bólogattam.
- Örülök, hogy valaki megérti a magyarázatomat. Eddig még a nők többsége is tagadta az állításomat.
- Pedig teljes mértékben igaza van. Azonban nekem most mennem kell tisztelt bírónő, ugyanis meg kell ünnepelnem egy mocsok bűnöző börtönbejutását. Köszönök mindent Syk bírónő. - kezet nyújtottam neki, amit ő megrázott.
- Rám még vár három ügy, amelyben azt hiszem, csak férfiak szerepelnek. - forgatta a szemét. - Örülök, hogy segíthettem Miss Nelson. Viszont látásra!
- Viszlát! - mosolyogtam, és elhagytam a termet.
Amint kiléptem a bírósági épület kapuján, boldogan rohantam le a lépcsőn, a magassarkúmmal nem is törődve, és drága barátnőim karjába vetettem magam.
- Megvan! 10 évig egy rozsdás rács mögött fog vesztegelni ez a rohadék! - nevettem fel.
- Megérdemli! Nagyon megérdemli! - Perrie lelkesedéssel nevetett.
- Köszönjük, hogy tanúi lehettünk, hogyan jut rács mögé az a bűnöző! - lépett oda hozzám Miranda.
- Ugyan! Ti is rengeteget segítettetek! - mosolyogtam.
- Azt hiszem, mindenkinek mennie kellene. Szóval... még egyszer köszönjük! Sziasztok! - köszöntek el, és mindenki lelépett.
- Lilly, örülök, hogy Maga volt az ügyvédem! Igaz volt az, ami Leigh mondott. Maga az egyik legjobb!
- Én örülök, hogy segíthettem Jessica! És köszönöm a szép szavakat.
Boldogak voltunk, mert minden úgy alakult, ahogy azt vártuk.
Mindenki örült, és mindenki várta, hogy megünnepeljük a sikert.

Remélem, tetszett mindenkinek a rész.

Továbbra sem fogom gyorsabban hozni a részeket, mert bármennyire is igyekszem, rengeteg tanulni valóm van.

Próbálkozom, próbálkozom!

Véleményeiteket legyetek szívesek leírni nekem! 

Szeretettel: Szikraa*

•Tizedik ~ Június 14.•

Sok bonyodalom után eljutottunk a bírósági tárgyalás napjáig, azaz június 14-ig.
A Leigh által szervezett ügyvéd remekül megállta a helyét a dolgok intézésében, és ígéretet tett nekem arra, hogy a bíróságról nekünk kedvező eredménnyel távozunk majd. Ezt mind természetesen miután elmondtam neki a tanúk jelenlétében mindent, amivel Jared jövőjét tönkretehetjük.
Izgatottan készülődtem, derékig erő hajamat szoros copfba fogtam a fejem tetején, így már csak a hátam közepéig ért. Sötétbordó rúzst kentem fel, szemeimet kihúztam. Fekete kosztümruhámat megigazítottam, beleléptem a magassarkú szandálomba, és elindultam.
A bíróság hatalmas, tekintélyes épülete elé érkezve megláttam Perriet és Jadet.
- Sziasztok! - integettem, és fürge léptekkel felsiettem a magas lépcsőn. 
- Szia csajszi! - ölelt meg Perrie. - De csinos vagy! - nézett végig rajtam. 
- Köszönöm. - mosolyogtam.
- Kész vagy? - kérdezte Jade.
- Remélem. Hol van az ügyvédnő, és Leigh? - kérdeztem körbenézve
- Nemsokára megérkeznek. Öt perce telefonáltam Leighnek, épp akkor indultak el. - Perrie lelkesen felelt.
- Remek! A tanúkkal nem rég értekeztem én is, elvileg ők is 10 percen belül itt lesznek. Akkor minden a legjobban halad eddig. Remélem, továbbra is így fog menni minden. - sóhajtottam.
Idegesen toporogtam az egyik márvány lépcsőn. Az ajkamat harapdaltam. Nem a tárgyalás végkifejletétől féltem, hiszen nyert ügyem van, pusztán attól, hogy mi van, ha valami nem úgy sül el, ahogy én arra számítok.
Semmi.
Még akkor is én jövök ki jól a dologból.
Kivettem a telefonomat a táskámból, és ránéztem az órára. Még van legalább 20 percem. Körbenéztem, és megláttam az út másik oldalán egy Tim Hortons kávézót.
- Mindjárt jövök. Hozok egy kis kávét. Szükségem lesz rá. - mosolyogtam, és elindultam.
Gyorsan szedtem a lépcsőfokokat lefelé, majd türelmetlenül szaladtam át a zebrán. A Tim Hortonsba beérve egyből a kiszolgálópult felé mentem.
- Mit adhatok? - kérdezte monoton hangon a pultos fiú.
- Egy karamellás lattét kérek tejszínhabbal és csokival, elvitelre. - kértem.
- Öt font lesz. - mondta az kötényén lógó táblácska szerint Michael.
Kifizettem, és amint kiszolgáltak, mentem is.
Az utcán megszólított egy kisfiú.
- Elnézést, néni, nem tetszett látni az anyukámat? - kérdezte könnyes szemekkel.
Istenem! A síró kisgyerekek a gyengéim.
- Nem picim. - guggoltam le hozzá. - Gyere, keressük meg! - nyújtottam neki a kezemet.
Egy pillantást vetett a kezemre, majd megfogta.
- Hol volt melletted utoljára? - kérdeztem.
- Azt hiszem azelőtt a nagy ház előtt. - mutatott a bíróság épületére.
- Akkor nézzük meg, hátha ott van! - mondtam, és elindultam.
- Daniel! - hallottam egy női kiáltást, ahogy a márványlépcsőkhöz értünk.
- Mama! - szaladt oda hozzá a kisfiú.
A nő a karjaiba kapta a kisfiút, és felém fordult.
- Nagyon köszönöm! Hogyan hálálhatnám meg, hogy vigyázott a kisfiamra? - könnyes, megkönnyebbült tekintete elragadott. Színtiszta anyai szeretet.
- Nem kell semmivel meghálálnia. Örülök, hogy segíthettem. - mosolyogtam.
- Még egyszer nagyon nagyon köszönöm! - hálálkodott. - Most sietnem kell. De köszönöm! Viszlát! - mosolygott rám a nő.
- Viszlát! - intettem, majd a kávémat szorongatva felmentem a lépcsőn.
A tanúk már ott vártak.
- Sziasztok! - köszöntöttem őket.
- Szia! Hol van az a rohadék? - kérdezte Miranda.
- Nem tudom. Remélem megdöglött valahol. - vontam vállat.
És ekkor meghallottam a hangját nem messze tőlem.
- ...akkor a többit holnap megbeszéljük. Szevasz! - egy telefonbeszélgetés végét sikerült elcsípnem.
- Szia Jared! - integettem neki. Azt akartam, hogy lássa, kiket hoztam el magammal.
- Jessica. - biccentett.
Végignézte a csapatot. Lesokkolt. Fal fehér lett, és teljesen megdermedt.
- Ők mind azért vannak itt, hogy rács mögé juttassanak téged. - feleltem mosolyogva a kimondatlan kérdésre.
- Te sunyi kis kurva! - mordult fel, és elindult felém, testi gesztusaiból ítélve azzal a céllal, hogy megüssön. Az ügyvéde megelőzte, ugyanis lefogta Jared kezét.
- Jared. Légy észnél. Semmi esélyed nem lenne, ha most bántanád a nőt. Várd ki a végét. - mondta neki halkan az ügyvéd.
Jared egy perc alatt leeresztett.
Egy gyilkos pillantast vetett rám, majd elfordult, és odébb ment.
Nem sokkal később megérkezett Leigh és az ügyvédnő. További 5 perc várakozás után behívtak mindenkit a tárgyalóterembe.
Hát elkezdődött...

Igen, tudom, hogy megint nagyon nagyon nagyon későn hoztam a részt. Nem gyártok kifogást.
Sajnálom!
Azért remélem, tetszett ez a rész.
Szikraa.*

• Kilencedik ~ Idézés •

Öt nappal azután, hogy hazaengedtek, megkaptam az idézést a bíróságra, június 14-re. Az még majdnem egy hónap. Addig van időm ügyvédet szerezni, és kidolgozni a védelmi- és ellenbeszédemet. És míg ez az egész le nem zajlik, kénytelenek leszünk a lányokkal berekeszteni ezt az úgynevezett ,,hadjáratot'', amibe belekezdtünk.
Az idést olvasva, úgy mosolyogtam, mintha egy komikát olvasnék, ugyanis a hivatalos, ámde nevetséges megnevezésekre nem lehetett más reakcióm. 

A sértett fél - Jared Edward Berry -, és a vádlott fél - Jessica Louise Nelson - között elrendelt bírósági tárgyalásra 2014 június 14-én, 13 órakor kerül sor. § A sértett pert óhajt indítani a vádlott felé, amennyiben az nem teszi meg a megfelelő intézkedéseket az üggyel kapcsolatban. § Amennyiben valamelyik fél NEM jelenik meg a tárgyaláson, azt automatikusan pénzbüntetés sújtja. § Mindkét fél köteles ügyvédet fogadni.
A levélben leírt, illetve az alapvető illem- és tettszabályok betartását a bíróság, és a Brit állam elvárja a megjelenő személyektől.
2014. Május 22. Nagy-Britannia

Felsóhajtottam, letettmem a papírt, és a telefonomért nyúltam.
Átrendeltem magamhoz a lányokat. Meg kell mutatnom nekik is ezt a kutyakomédiát! Egyszerűen nevetséges!
Még, hogy ő perel be engem! Atya ég, neki fogalma sincs arról, hogy bizonyítékaim támasztják alá az  ő bűnösségét, igaz, tök más ügyben, de ugyan! Az ő bűnei ezerszer rosszabbak! Ezekről lerántva a leplet őt alsó hangon 10 év LETÖLTENDŐ börtönre ítélik, engem pedig legrosszabb esetben 3 hónap FELFÜGGESZTETT fegyházra. Még így is én jövök ki jobban a dolgokból, és azon kívül, hogy a személyi nyilvántartásomba bekerül az, hogy bírósági ügyem volt, mellé bekerül az is, hogy kézre kerítettem egy fokozottan veszélyesnek számító bűnözőt. Az elismerés ott ragyog majd a fekete pont mellett.
Valamitől egyik pillanatról a másikra megfájdult a fejem. Vártam, de mikor egyre elviselhetetlenebben nyilallt a fejem, felálltam és bevettem egy Algoflexet. A gyógyszer bevétele után ledőltem a kanapéra, de a fejemben cikázó gondolatok, és a lüktető fejfájásom miatt, még csak elbóbiskolni sem tudtam.
Csak feküdtem, a plafont bámultam, és figyeltem, ahogy egyetlen kósza légy össze-vissza repdes. Persze, ahogy az lenni szokott, véletlenül sem kifelé az ablakon. 

[…]

- Ügyvédet kell találnom, de rohadt gyorsan. Nem akarom a családi ügyvédünket, mert erről nem kéne, hogy öregemék tudjanak, de valami nagyon jó ügyvédre lenne szükségem - harapdálni kezdtem az ajkamat, miközben mélyen töprengeni kezdtem.
- Anyám egy nagyon jó barátnője országosan elismert ügyvéd. Beszéljek vele? - Leigh-Anne izgatottan pattant fel.
- Kérlek! Az ár nem számít, úgyis hatjegyű mind a kettő bankszámlám tartalma, csak legyen meg! - néztem segélykérőn.
- Oké, egy héten belül meg lesz - bólintott.
Nagy kő esett le a szívemről. Egy olyan ügyvéd, aki valahogy úgy viszonyul a dolgokohoz, vagy legalábbis női szemmel nézi az ügyet, sokkal jobb, mint egy alapjáraton hímsoviniszta férfi. Ugyanis ebben az ügyben egy hímnemű védőügyvéd magában, sunyiban mindenképpen úgy csavarná a dolgokat, hogy én is büntetve legyek, még, ha Jared is megkapja a neki kijáró büntetést, ami igaz, sokszor súlyosabb lesz, mint amit én kapok -ha kapok-, tekintettel az elkövetett bűncselekmények számára, és súlyosságára.
Eszembe jutott, hogy még bizonyos Jared által bántalmazott, illetve ügybe vett emberekkel fel kell vennem a kapcsolatot.
- Szerintem felhívom azt a lányt, akit az a nyomorult bántott - álltam fel és kivettem a telefont a zsebemből.
Kikerestem Miranda, vagyis a szükséges nőszemély telefonszámát.
Még a gimnáziumban ismertem meg a lányt, és mikor ez  Jaredes ügy történt, én segítettem neki is és a szüleinek is feldolgozni.
Megnyomtam hát a hívás gombot, és vártam. Négy csengés után Miranda bájos hangját hallottam.
- Tessék? - vette fel.
- Miranda, Jesy Nelson vagyok!
- Istenem, Jesy, mi a helyzet? - hangja meglehetősen felderült, amint meghallotta az én hangomat. 

- Semmi különös, és felétek? Szülők, tesók, mindenki oké? 

- Persze, persze, mindenki él és virul. Hogy hogy kerestél? 

- Tudod... Hát találkozzunk valamelyik nap, és akkor elmondom, de ez nem igazán telefontéma. De szerintem tetszeni fog a dolog - mosolyogtam, és ez a hangomon is kivehető volt.

- Őőő... rendben, de előre szólok, hogy semmilyen mocskos dologban nem veszek részt! - kicsit komolyabbra váltott. 

- Ugyan, semmi olyanra nem veszlek rá, amit ne akarnál. De ezt nagyon is akarod, jól tudom. Na jó, nem fokozom a kíváncsiságodat, csak beszéljünk meg lehetőleg egy héten belülre egy találkozót, rendben? - a lényegre térve hamar le akartam zárni a beszélgetést, mert tudtam, hogy perceken belül elkezd majd Miranda engem faggatni, míg én minden apró részletet kikotyogok. 

- Oké... mondjuk... Csütörtök? Gyere el velem vacsizni, mert van asztalfoglalásom, de barátnőm lemondta - Miranda. 

- Rendben, elmegyek. Melyik étterem, hány óra? - kérdezgettem.

- A Fifteen London étterem, este nyolckor - felelt. 

Hú, az elég drága étterem!

- Jól van, ott leszek. Akkor csütörtökön. Szia, vigyázz magadra! - és letettem. 

Beharaptam az ajkaimat, visszaültem a kanapén elfoglalt helyemre, és az asztalkára dobtam a telefont. 

- Meg vagyok. Innentől már minden menni fog magától. Csak ki kell nyitnom a számat. És még Jacksont kell felhívnom, elkérnem a felvételt, és őt, hogy jöjjön júni 14-én - felsóhajtottam a megkönnyebbüléstől, miszerint már most nyerésre állok. 

- Hajrá! - dőltek hátra mind a négyen.

Sziasztok!

Ne haragudjatok, hogy képet nem tettem ehhez a részhez, de, hát válság van! :D

Remélem, tetszett ez a rész! 

A véleményeiteket kommetben várom. 

Szerintetek mit kellene változtatnom a blogon? Írás és szövegkörnyezetre értem. :3

Puszi:

Szikraa.*

Nagyon FONTOS!

Néhány komment alapján arra következtettettek, hogy nemsokára bezárom a blogot.
Nos, édes kis lelkeitek megnyugtatásaképpen közlöm veletek, hogy erről szó sincs, ugyanis eszem ágában nincsen befejezni a blogot. Csupán arról van szó, hogy most vizsgáim lesznek, aztán ballagás, utána pedig ugye utazom, ezért a nyár eleje elég szűkös lesz frissítési szempontból. Most is csak telefonról írogatok, így minden legalább tízszer olyan lassú, de igyekszem írni szabadidőmben, ami újabban elég kevés van.
Szóval ne aggódjatok drága Szikrátorok, olvasók, nem lesz még egy jó darabig vége a blognak. Mindössze ritkán lesznek részek.
Ezer csók:
Szikraa.*

• Nyolcadik ~ Ha Én, akkor Ő is.•

Amint hazaértem, bevetettem magam a kádba, amit teleengedtem forró vízzel. Felemelő érzés volt megfürödni, tisztának lenni.

Egy kék törölközőbe csavarva, mezítláb ballagtam a nappaliba, azon keresztül pedig a hálószobámba, ahol ledobtam magamról a törölközőt és felöltöztem. Nem terveztem semmit aznapra, csak fekvést. Teljesítettem hát, így  lehető legotthonibb ruháimat magamra öltve leültem a nappaliban a kanapéra, és betettem egy filmet.

Egy pokróccal a vállamon, összekuporodva ültem, a tévét bámultam, de tulajdonképpen nem figyeltem a filmet. Az agyam sem dolgozott, csak bambultam magam elé.

Arra ébredtem, hogy a film főcímdala hangosan szól.

Észrevettem, hogy rajta fekszem a távirányítón, ami folyamatosan nyomta feljebb a hangerőt. Gyorsan lejjebb halkítottam és visszadőltem a párnára. Hamar újra elaludtam.

- Szerintetek mióta alszik? - hallottam meg egy hangot, amelyet félkómás állapotomban nem tudtam azonosítani.

- Nem tudom. Minden esetre eléggé ki van ütve. Szerintem hagyjuk egy kicsit - válaszolt egy másik hang.

- Fent vagyok - a hangom rekedten szólt, a torkom ki volt száradva.

- Jéé! - most már sikerült ezt az egy hangot, az elsőt azonosítanom. Perrie.

- Fent vagyok, ébren vagyok, élek, csak... Ahhh... - csukott szemmel felültem a kanapén.

- Jól vagy?

- Teljesen. Csak fáradt vagyok... - ásítottam, majd lassan kinyitottam ragadós szemeimet.

- Azt látjuk.

Ahogy kitisztult az alvástól homályos látásom, felismertem az alakokat. Perrie, Jade, és Legih-Anne voltak nálam.

- Hogy jöttetek be? - kérdeztem, mikor leesett, hogy én végig aludtam.

- Nyitva volt az ajtó - felelte egyszerűen Jade.

- Értem - nem volt erőm, hogy felbosszantsam magam a váratlan "betörésen", ezért szemet hunytam felette. Csak most az egyszer.

- Nem hívtál fel, hogy hazaértél. Cary értesített mindenről - vágott szomorú arcot Leigh-Anne.

- Ne haragudjatok, de annyi erőm volt csak, hogy lezuhanyozzak és ledőljek ide - mutattam végig a kanapén.

- Túléljük. És történt valami... említésre méltó az utóbbi három napban? - kérdezett Jade.

- Hát... nem sokat aludtam. Büdös és idegbeteg voltam három napig, de ami még meg is lepett az az, hogy az a mocsok ott várt, mikor kihoztak minket. Odajött hozzám és azt mondta, hogy nagyon jó engem bilincsbe verve látni, és, hogy gondolta, hogy jól áll nekem a bilincs, de azt nem, hogy ennyire. Meg, hogy dögös vagyok megbilincselve - forgattam a szememet.

- Oké. Nem hiszem, hogy erre te nem szóltál semmit, úgyhogy megkérdezem; erre te? - Perrie szemében őszinte kíváncsiság irántam, és egy csepp bosszúság csillogott Jared iránt.

- Erre én teljes erőmmel a tűsarkú cipőm sarkát a lábfejébe nyomtam, mire elordította magát, és azt mondtam neki, hogy nem tudja, kivel kezdett. Aztán otthagytam. És hurrá, pár nap és kapok egy bírósági idézést - tapsoltam mímelt örömmel.

- Jesy, tudod, hogy az mit jelent? Tuti, hogy sittre kerülsz. Ő nem követett el semmit, téged azonban bevittek általa. Ez neked zsákutca - Leigh-Anne aggodalmas hangja töltötte meg a szobát.

- Ti még a felét sem tudjátok Jared Berry előéletének, lányok. Volt már majdnem gyilkossága szemtanúk láttára, meg akart erőszakolni egy tizenéves lányt, drogot próbált eladni több kis- és nagykorú embernek. És ezekre nekem mind vannak tanúim - vontam vállat fölényesen. - Esélyem sincs a börtönre, amennyiben kitálalok, márpedig ki fogok tálalni, mert ŐT akarom szenvedni látni. Látni akarom, ahogy bilinccsel a csuklóján, rendőrök vezetik ki a bírósági tárgyalásról, ahol sokad magammal tanúskodom ellene. Bizonyítékokkal. Látni akarom a savanyú képét, amikor a bíró több év börtönre ítéli és látni akarom a megjelenő családja arcán, szemében a csalódást és a megvetést Jared felé. Tönkre akarom tenni, még akkor is, ha ezért nekem is talán elég nagy árat kell fizetnem. De nem kell majd, mivel az én bűnöm feleakkora sincs, mint azoknak csak az egyike, amiket ő maga, egyedül követett el. A rendőrség segítésével pedig, talán felfüggesztett fegyházat kaphatok. Ami köztudottan jobb, mint a börtön - éreztem, ahogy kissé felhúzom magam a dolgokon. Mély, tisztító levegőt vettem, majd minden hirtelen jött dühömmel együtt kifújom. Csak higgadtan, Jessica!

- Azt a rohadt... Ezt nem gondoltam volna. És ő tudja, hogy te tudod ezeket? - kérdezte Perrie teljesen elképedve.

Felhorkantam.

- Nem. Ez pár ügyes nyomozásom eredménye. Tudtam, hogy egyszer ellene fordíthatom valamilyen módon, és ez a legnagyszerűbb mód. Közeli kapcsolatba kerültem sok emberrel, akiknek megpróbálta eladni a cuccát, meg a lánnyal, akit meg akart erőszakolni, nem beszélve a lány anyjáról, akit majdnem megölt. Az utóbbi kettőnek megígértem, hogy nem nyugszom, míg börtönben nem rohad az a tetű - beleittam a dohányzó asztalon hagyott citromos vízbe.

- Az kemény. Akkor meg is érdemli a mocsok - Jade.

Mély levegőt vettem, majd piciket bólogattam.

- Már csak azt várom, hogy kiküldjék azt a rohadt bírósági idézést. Ezt a medencét nem ússza végig szárazon, az biztos. Gondoskodom róla - tettem le a vizespoharat.

- Mi mindenben segítünk - kacsintott Perrie. 

- Kösz lányok. Jó, hogy megismertelek benneteket - mosolyogtam. 

- Óó, Jess - nyögtek fel egyszerre és mindhárman átöleltek. 

Sziasztok! 

Igyekszem írni, amennyit tudok írok, de Június 13-án ballagás, aztán, 21-én pedig hosszabb időre Bulgáriába, Törökországba és Ázsiába utazom, szóval a nyár eleje biztos, hogy nagyon szűkös lesz részek szempontjából. Ami pedig még fontos, hogy a nyári szünet alatt be fogom zárni a blogot, mert van még 3 másik és ebbe már semmi újat nem tudok írni. Ameddig tudom, húzom, de nem hiszem, hogy már sokáig fog élni ez a blog. 

És egyéb információként közlöm, hogy mivel most sok vizsgám lesz, szóbeli és írásbeli, plusz ott a kompetencia mérés, így nem valószínű, hogy gyakrabban lesznek részek. 

Azért remélem, ez a rész tetszett. 

Szikraa.*

•Hetedik ~ Hetvenkét óra•

 A rendőrautóban ülve időnként pillantást váltottunk Caryvel. Így kommunikáltunk.

 Haragudtam rá, amiért önként veszélybe sodorta a saját estéjét és magát is emiatt az egész hülyeség miatt. És lényegében miattam.

 Mikor megérkeztünk a londoni rendőr főkapitányságra úgy éreztem magam, mint valami komoly bűnöző, aki legalább megölt valakit. Mély lélegzettel szálltam ki és a mellém szegődő rendőr a csuklómnál és a rám zárt bilincsnél fogva vezetett.

 Az épületbe beérve mindenki közönyös arccal fogadott. Persze, hiszen itt mindennaposak, hogy behoznak valaki vagy valakiket bilincsbe verve, mint a kiláncolt kutyát. Volt pár ember, rendőr, aki alaposan végigmért engem. Halkan felsóhajtottam és beletörődtem, hogy akinek a kezére itt bilincs van kattintva, az rögtön el is van ítélve.

- Hetvenkét órát a fogdában fognak tölteni - mondta egy akkor érkezett rendőr, köszönés és minden egyéb nélkül.

- Hetvenkettőt? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.

- Igen, annyit - felelt egyszerű közönyösséggel.

- De hát az három teljes nap - képedtem el.

- Pontosan. Maguk itt bűnözők, nem kegyeltek. Ugyan úgy fogunk magukkal is bánni, mint minden fogdában tartózkodó rabbal. Attól, hogy maga a luxushoz szokott és, ahogy elnézem élvezi is, nem fogjuk aranyozott rácsú, luxusketrecbe zárni. Mennek maguk is a többiek közé - biccentett picit.

Hát, bekaphatod, baszd meg! - hörögte egy hang a fejemben.

- Vigyétek őket az egyik üres helyre - lökte oda a többieknek.

Gyorsan betoloncoltak bennünket egy olyan folyosóra, amelynek mindkét oldalán végig rácsok voltak, vékony választófallal. Ez nem lehet igaz! 

Amint meghallották a bent tartózkodó rabok az ajtó nyílását, mindenki a rácshoz tolult, és, mikor elsőnek bevezettek engem az összes izzadt, büdös rab füttyögött, vijjogott, és hasonlók.

Elhangzott pár hangos, Neander-völgyiekhez hasonló bókolás és néhány még annál is primitívebb beszólás, mint a "De jó vagy csaje!", a "Azt a kurva, ez aztán világbajnok!", és "Fhúú, rojtosra dugnálak, kis ribanc!".

- Mindenki kussoljon, mert ha nem valamelyikőtöknek feldugok egy gumibotot! - dörrent hangosan a rendőrfőnök mély hangja. Ahogy az arcára néztem, láttam rajta, hogy nem szereti, ha ilyen jelzőkkel és beszólásokkal illetnek egy nőt.

Erre kicsit elmosolyodtam és folytattam az engedelmes sétát Smith előtt.

Az egyik rab rácsapott a hátsómra. Hirtelen olyan düh fogott el, hogy nem tudtam visszafogni magam.

- Ha még egyszer valamelyik hozzám ér a mocskos kezével, esküszöm, hogy kitépem a kezét!! - ordítottam rájuk, mire mind csöndben maradt. 

Betuszakoltak engem meg Caryt egy üres cellába, majd otthagytak. 

- Oké - ült le Cary az egyik kényelmetlen fapadra. - Kinyírom ezt a Jared gyereket - fújtatott dühösen. 

- Nyugi. Vannak neki olyan sötét titkai, amiket nekem sikerült megtudnom, és, amiért minimum kilenc évet kap a bíróságon - kacsintottam. - Rossz emberekkel kezdett ki. 

- Például? - kérdezte Cary a mondatom első felére utalva. 

- Például, hogy droggal kereskedett. Nem egy embernek és kiskorúnak ajánlgatta az áruját, de ezek okos gyerekek. Még, ha drogosok is, nem vesznek meg bármit mindenféle jöttment figurától - mondtam lazán. 

- Az szép. És még? - faggatott tovább.

- Egyszer JÓZANON életveszélyesen megsebezett egy nőt, aki a kisgyerekével és egy nagyobb lányával volt. Állítólag azért, mert a nő rá akarta hívni a rendőrséget, amikor Jared megpróbálta elrabolni a lányt - meséltem nemes egyszerűséggel, mintha csak olvasnám. 

Cary szája tátva maradt.

- Hozzátenném, ismerem a nőt. Meg a lányát is. Nem lenne nehéz ezt bizonyítanom. És pár kiskorút és felnőttet is ismerek, akikre megpróbálta rásózni a drogáruját. Párat telefonálok és már meg is van az, hogy helyettem ő kerüljön börtönbe. Ha meg én is bekerülnék, mivel két ügyben is segítettem a rendőrégnek, egészen biztos, hogy könnyített büntetést kapnék. Mondjuk három hónap helyett egyet, vagy egy és felet. De először is érdekel, mit fog előadni a rendőrségnek, és, hogyan. Elég jó színész - horkantam fel. 

Cary csak elkerekedett szemekkel nézett rám. 

- Szóval, ha jól veszem ki, akkor ő egy bűnöző... igaz? 

- Így is lehet mondani. De én ezt több szóban, sőt regényben is ki tudnám fejezni - mosolyogtam. 

- Azt tudjuk Jesy - nevetett fel Cary. 

- De most az kellene kitalálnunk, mi a jó szart fogunk csinálni itt hetvenkettő kibaszott óráig. Három napig, az Isten szerelmére! Vajon van itt lehetőség tisztálkodásra? - néztem körbe. 

- Nem hinném. Csak nézd meg ezt a sok ősembert. Egyik sem fürdött minimum két napja - húzta el a száját. 

- Fúj...

- Ahogy mondod csajszi.

- Annyira gusztustalan ez az egész hely. Nem vagyok egy luxuspicsa, de a három napi nem fürdés, nem az én műfajom.

- Nyugodj meg, az enyém sem. Amint kikerülök innen szaladok haza és egy jó jázmin illatú habfürdőbe áztatom be magam - Cary. 

- Nekem elég lenne egy kád hipó is - forgattam a szemem. 

Leültem Cary mellé és a vállára hajtottam a fejemet. 

- Gyűlölöm ezt az embert. Esküszöm, a golyóinál fogva kéne felakasztani egy szögre - fortyogtam. 

- Az azért fájdalmas lenne - nevetett.

- De szerinted mit érdemel az ilyen rohadék?! Egyesével kéne megfosztani a végtagjaitól, aztán lenyeletni vele a saját szerszámár, ha érted, mire gondolok - morogtam idegesen. 

- Nem szívesen lennék az ellenséged - mondta Cary elgondolkodva. 

- Kösz.

Cary óvatosan átölelt, és csak ültünk egymás mellett. 

/Hetvenkét óra múlva/

- Jöjjenek! - szólt az a rendőr, aki fogadott bennünket, mikor idejöttünk.

Hangosan fellélegeztem. Hála az égnek, végre!

Én és Cary felálltunk és kimentünk. Ránk kattintották a szokásos bilincset, majd elindultunk kifelé. 

Jared kint várt bennünket.

Laza kockás ing volt rajta, mag egy ezer éves farmernadrág és e mellé felvett egy kopott Converse sportcipőt.

- El sem hiszed, milyen jó téged bilincsbe verve látni - súgta a fülembe Jared, mikor elém lépett. - Mindig sejtettem, hogy jól állna neked egy bilincs, de azt nem, hogy ennyire dögös - ajka félmosolyra húzódott. 

Erősen ráléptem cipőm hegyes sarkával a lábfejére, mire ő felkiáltott. 

- Nem tudod, kivel kezdesz Berry - mosolyogtam, majd a rendőr sietősen tovább vezetett. 

-Néhány napon belül kapni fognak postán egy bírósági idézést, ahol mindenképpen meg kell jelenni. Amennyiben nem teszik, pénz- és börtönbüntetés az elkövetettek miatt. Most pedig a társaim hazaviszik magukat - mondta a rendőr, amelyik kihozott bennünket.

Legalább nem kell gyalogolni, vagy tömegközlekedni... Viszont a bíróság kemény dió lesz.

Levették a bilincset és a rendőrautóhoz vittek minket, ahol beültünk.

- Mit keresett itt az a patkány? - kérdezte Cary. 

- Fogalmam sincs. De remélem megmarad a lábfején a cipőm sarkának a nyoma - morogtam. 

- Megbánja, mit tett, ezt garantálom - kacsintott. 

- Ó, ebben biztos vagyok Cary. Teljesen biztos - mosolyogtam. 

Sziasztok! 

Ismét csak ne haragudjatok a késésért! 

Remélem, tetszett a rész! 

Véleményeket kérnék! 

xxSzikraa.♥*

• Hatodik ~ Ősi gyűlölet •

Gonosz, sunyi mosollyal a képemen trappoltam fel a mikrofonhoz. Rámosolyogtam a DJ srácra, mire ő lehalkította a zenét annyira, hogy tisztán ki lehessen venni a hangomat.

- Ma este egy olyan fiú van itt, aki ebben a percben minden figyelmet megérdemel, így megkérném a kedves bulizókat, forduljanak felé - mutattam Jaredre, aki kissé mintha elpirult volna. - Jared, csúnyán kihasználtál. Pokollá tetted az életemet, és köcsön kenyér visszajár, most én jövök. Emberek, telefonokat, fényképezőket előkészíteni - vártam pár másodpercet. Ezalatt, nem esett le Jarednek a tantusz. - Három, kettő, egy. Wohoo! - visítottam, ahogy Bob és Cary, a két segítőm Jared mögé lépett, majd egyetlen gyors rántással a srácon már nem volt se farmer, se alsógatya. 

A fényképek folyamatosan készültek, ahogy láttam Leigh-Anne is fotózott. Volt aki videót készített.

- Jared, így jár az, aki velem baszik ki - mosolyogtam, majd leléptem a színpadról.

A DJ srác a könnyeit törölgette a nevetéstől, majd mikor mellette haladtam el, pacsira nyújtotta a kezét, amibe én készségesen belecsaptam.

- Szép előadás volt csaje - nevetett.

- Kösz - nevettem vele, miközben tenyerünk után az öklünk is összeért.

Letipegtem a DJ-nek kiemelt, magsított részen és mellemben büszkeség feszített. Ajkamba haraptam, hogy ne vigyorogjak, mint egy teljes elmebajos. Kiroppantottam ujjaimat és Perrie és Jade felé indultam. 

- Leigh-Anne fotózott, a másik haverod, Gerald meg csinált egy videót - kacsintott Perrie, mikor odaértem.

- Remek! - csaptam össze a tenyeremet, ezúttal azonban hagytam, hogy az idióta vigyor kiüljön az arcomra.

- Gyerekek, erre innunk kell - szaladt oda hozzánk nevetéstől fulladozva Leigh. - Én még életeben nem láttam ekkora poént, esküszöm - szinte megfulladt a nevetésben, ami fojtogatta.

- Leigh, várjuk meg Bobot, Cary-t meg Geraldot! Jövök nekik egy piával - mosolyogtam.

Ekkor megjelent a három csatlósom is, akiknek tartoztam valami erőssel és ütőssel.

Tequilát, Scotchot, és Gint ittak.

Mire Cary lenyelte az utolsó, sós-citromos kortyot is a Tequilából, elég nagy meglepetés támadott minket hátba a bárban.

- Rendőrség, mindenki maradjon a helyén! - kiáltotta egy magas, ijesztő, rendőr ruhás alak.

Mindenki megdermedt, mintha legalább az FBI rontott volna be, ami ugye itt Nagy-Britanniában picit lehetetlen.

Ahogy jobban megnéztem, ott állt mögötte az a patkány.

Rohadék, rohadék, te utolsó gennyes nyomoronc!

Jared ránk mutatott és súgott valamit a rendőrnek, aki negyedmagával felénk indult.

- Jessica Nelson? - állt elém a rendőr.

- Személyesen - mondtam halkan.

- Letartóztatom egy ember nyilvános megalázásáért és rendbontásért. Forduljon meg kérem - utasított, én pedig kikerekedett szemekkel tettem, amit mond.

Tekintetem találkozott Bobbal, Geralddal, Caryvel, Perrievel, Jadevel, és Leighhel. Ahogy a bilincs kattant a csuklóm körül, először éreztem olyan gyűlöletet Jared felé, mint talán soha.

Olyan volt, mintha lángok nyaldosnák a lelkemet, a szívemet. Kegyetlen volt. Tekintetem olyan lehetett, mint, akit megszállt az ördög. Soha nem gerjesztett bennem senki ilyen színtiszta, ősi gyűlöletet.

Dögölj meg Jared Berry! Dögölj meg és élj a pokol legmélyebb bugyraiban az ördög seggnyalójaként! Másra úgysem vagy jó, te szerencsétlen pöcs!

A rendőr lenyomott a motorháztetőre, mikor kiértünk a kocsihoz.

- Kutassák át - adott parancsot a rendőr a társainak.

- Álljon terpeszbe - utasított egy női rendőr kemény, fenyegető hangon.

Tettem, amit kért és felsőtesttel a rendőrautó motorháztetejére dőlve, terpeszben hagytam, hogy végigkutasson.

- Fogyasztott alkoholt? - kérdezte a rendőrnő.

- Egy vodkát ittam, semmi mást - feleltem könnyedén.

- Egyedül volt? - kérdezett ismét, miközben épp a derekamat tapogatta végig.

- Igen - feleltem. Nem véletlen nem mondtam nemet. Ebbe nem keverem bele a lányokat és a srácokat.

- Nem volt egyedül! - hallottam meg Cary hangját.

Baszd meg!

- Én segítettem neki - jelentette ki lazán.

- Cary, ne csináld ezt! - figyelmeztettem.

- Ezesetben önt is bevisszük - dörgött egy mély, haragos férfihang és Caryt mellém döntötték a kocsira.

- Nem véletlen mondtam, hogy egyedül voltam, Cary - súgtam neki.

- Nem érdekel csajszi, nem hagyom, hogy csak téged vigyenek be - kacsintott mosolyogva.

Oh, Cary, én drága, legjobb barátom!

- Bolond vagy! - mosolyogtam rá.

- Ezt eddig is tudtuk - vágott elégedett arcot.

- Önök egy pár? - kérdezte az előbbi mély hangú rendőr, miután bilincsbe verte Caryt is.

- Kikérem magamnak, én meleg vagyok - képedt el Cary. - Bár, ha hetero lennék, nem mondanék ellent egy ilyen gyönyörűségnek, mint Jesy - mosolygott.

- Értem - dörmögte a rendőr, ahogy a jelvényén olvastam Smith járőr, miközben egy jegyzettömbbe irogatott.

- Lennének szívesek lediktálni az adataikat?

- Persze - bólintott Cary. - Cary Barrel, London, 1992, május 15 - diktálta.

- Jelenlegi lakcím? - Smith.

- London, WestEnd Avenue, 63.

- Szülei neve?

- Lilyann Allyson Bomer, később Barrel, és Christian Barrel.

- Az ön foglalkozása?

- Egy saját, jól menő cégem van, a Barrel Enterprises, Holdings ce. - felelt könnyedén Cary.

- Állampolgársága?

- Természetesen Brit - nézett úgy a rendőrre, mintha az valami rettentő nagy badarságot mondott volna.

Nagyin megijesztett ez az egész. Az acélos kiállású, magas, fess rendőr, azaz Smith járőr, olyan hűvösséggel és rideg arccal faggatta Cary-t, hogy szinte fázni kezdtem a pillantásától, amit néha felém irányított. 

Miután Cary-t kifaggatta hozzám lépett. Megdermedtem. Szinte éreztem, hogy hideg tekintete lyukat éget a szemembe, de álltam pillantását. Aztán valami történt. Hideg tekintete csöppet, alig észrevehetően ellágyult, szépen telt ajkára kedves, kicsit kacér mosoly ült ki. 

- Az adatai... - kezdte, és a hangja is puhább lett, nem úgy hasított, mint a frissen élezett kés. 

- Jessica Nelson, London, 1991, Június 14.

- Lakcím? - kicsit, mintha kábult lenne. Pedig eddig teljesen éber, rideg és figyelmes volt.

- Abbey Street, 289.

- Szülei neve? - még mindig nem sikerült összeszednie magát. Mi baja lehet?

- Anyám Janis Nelson, leánykori neve Janis Isabelle Camery, apám pedig James T. Nelson. Ifjabbik James T. Nelson - mondtam nemes egyszerűséggel, véka alá rejtve az enyhe félelmet, amelyet a 4 rendőr jelenléte okozott. 

- A maga foglalkozása? - tette fel ugyan azt a kérdést, amit Cary-nek.

- A dédnagyszüleim és nagyszüleim meglehetősen nagy vagyont hagytak rám. Én abból élek. Befektettem és a pénz szinte magától jön - kacsintottam. 

Úgy tűnt, jól veszi Smith járőr. Rájöttem, hogy a helyesebb és fiatalabb rendőr bácsikkal lehet flörtölni. Most megpróbáltam és valóban nagyon jól fogadta az apró kis dolgokat. Cary és a saját érdekemben. Mondjuk, ha meleg lenne Smith járőr, akkor biztos, hogy a piszkos munka Cary-t illetné, de így most nekem kellett elvégeznem. 

~ Jól van Jessica. Süllyedj még mélyebbre! Flörtölj egy rendőrrel! - csapott a homlokára szemét forgatva a tudatalattim, miközben föl-alá járkált

- Állampolgársága? 

- Brit, de apám skót volt - pillantottam rá kedvesen. Megrebegtettem a szempilláimat, amitől úgy tűnt, kicsit az ajkába harapott a járőrünk. 

- Mindent leírtál Smith? - kérdezte az a rendőr, aki legelőször megbilincselt.

- Igen, uram - felelte és tekintetébe ismét visszaköltözött az a hivatalos ridegség. 

- Kitűnő, akkor vigyük be őket - mondta kicsit hangosabban, hogy mind a négy rendőr jól hallja. 

Smith járőr megfogta a bilincset a karomon és betolt a járőrkocsi hátsó ülésére. Caryvel ugyan ezt tette a nő, aki engem átkutatott. 

A kocsi elindult, Perrie pedig a nevemet kiabálta. A szívem majd' megszakadt kétségbeesett hangja hallatán. Lehunytam a szememet és hátradőltem. Kényelmetlen volt a hátam mögé bilincselt kézzel, de nem érdekelt. Pici nyugalmat akartam. Megszabadulni az agyamban félelmetesen keringő démonoktól, lidércektől és egyéb kísértetektől. A gondolatoktól. Mindentől, ami az elmúlt egy órában történt velem. 

Remélem sok kép készült arról, ahogy Cary és Bob lerántják a gatyát arról a mocsokról...

Sziasztok! 
Ne haragudjatok, nagyon nagyon sokáig nem hoztam részt, de nagyon remélem, ez engesztelő volt. Igyekszem a kövivel, de még 2-3 blog vár arra, hogy frissítsem. 
Remélem, tetszett ez a rész! 
xxSzikraa.♥*

• Ötödik ~ Pánik •

*Jesy Nelson szemszöge*

/Két nap múlva/

-Jade, Leigh-Anne, Perrie! - öleltem meg a lányokat, mikor odaértem a megbeszélt találkozó helyszínére.

-Szia Jesy! - öleltek vissza.

-Lenne egy hírem - mondta vigyorogva.

Mindenki kíváncsi tekintettel méregetett.

-Holnapra beszerveztem Jaredet - nevettem.

-Ezaz! És akkor le van rendezve a nyilvános megalázás is? - Perrie.

-Természetesen! Alig várom már! - dörzsöltem össze a tenyereimet izgatottan. - De remélem ti is eljöttök és megnézitek, mi lesz a dolog vége - néztem rájuk reménykedve.

-Persze, hogy elmegyünk! - kaptam egyhangú választ.

-Remek! - mosolyogtam.

*Másnap este*

 A lányokkal úgy lett megbeszélve, hogy a szórakozóhelyen találkozunk bent a főépületben.

Még Jared sem érkezett meg hozzám, hogy elinduljunk, bár még én is csak most készültem el teljesen. 

Leültem az ebédlőben és egy pohár vizet lassan kortyolgatva ültem egy helyben. Ujjaimmal az asztalt kopogtattam türelmetlenül, idegesen. 

~Nem fog eljönni.

~Rájött, mit volt a tervem. 

~Valaki elmondta neki. 

~Tuti, hogy rájött.

~Most végem van.

Ilyen és ezekhez hasonló gondolatok kavarogtak bennem, mikor Jared mér 10 perce késett. Ideges sóhajok hagyták el a számat, miközben ujjaim még mindig az asztal üveglapját dobogtatták. Már a lábam is csatlakozott az ujjaimhoz és a földet kezdtem dobogtatni. 

Hasamban pillangók verdestek a félelemtől, amit az a hitem és félelmem okozott, hogy rájött, miben is mesterkedem. 

 -Baszd meg - terültem el az asztalon, miközben egy káromkodás csúszott ki a számon egy a halk sóhajtással.

Megcsörrent a telefonom, én pedig idegesen vettem fel. 

-Na, mi a helyzet Jesy, már itt kellene lennetek - Jade. 

-Basszus Jade, az a helyzet, hogy szerintem rájött. Valamelyik köcsög elmondta neki, vagy nem tudom, de nem fog eljönni - pánikoltam. 

-Nyugi Jesy. Akkor is el tudjuk intézni, ha esetleg rájött... - Jade. 

-Jó, maradjatok ott... Majd... majd... majd hívlak. Szia - és letettem. 

Lecsaptam a telefont az asztalra és ittam egy kortyot az előttem álló pohár vízből. 

-Utállak te rohadék - mondtam, miközben Jared Facebook adatlapját néztem.

Ekkor megszólalt a csengő, én pedig szaladtam kinyitni az ajtót. Jared állt ott, hanyag eleganciába öltözve az ajtómban. 

-Szia - köszönt egy kedves félmosollyal. 

-Szia - mosolyodtam el a megkönnyebbüléstől. Hatalmas kő esett le a szívemről. 

-Ne haragudj, hogy késtem - húzta el picit a száját. 

-Áh, rá se ránts! Mehetünk? - kérdeztem. 

-Persze - Jared. 

Még beszaladtam a lakáskulcsomért és telefonomért és elindultunk. 

Egész úton beszélgettünk, bár nekem nem sok kedvem volt hozzá. De hiába, tartanom kellett magam, ha meg akartam leckéztetni. 

Mikor megálltunk a szórakozóhely előtt a kocsival, kiszálltam, és izgatottan integettem oda a lányoknak. Jared nem lepődött meg, mert mondtam, hogy jön néhány barátnőm is. 

Izgatottan vártam a pillanatot, amikor mindenki előtt porig alázhatom ezt a parasztot. Legnagyobb szerencsémre az egész szórakozóhely tele volt emberekkel. 

Tekintetem összeakadt azzal a pár, történetesen hímnemű haverommal, aki segítenek nekem ennek az akciónak a véghezvitelében. 

~Hah! Eljött az én időm! - gondoltam izgatottan, majd szóltam Jarednek, hogy várjon egy percet és a DJ felé vettem az irányt...

Ne haragudjatok, hogy csak most hoztam a részt sok késéssel, de nagyon sokat szóbelizek mostanság, és nagyon sokat tanulok is. 

Remélem, tetszett a rész! 

Igyekszem a kövivel!

xxSzikraa.♥*

• A blog ELSŐ díja! •

Hálásan köszönöm a blog legelső díját Kovács Nikolettnek!
Köszönöm Nikolett, nagyon örülök ennek a díjnak! ♥
xxSzikraa.♥*

Szabályok:

- Írj 11 dolgot magadról

- Válaszolj 11 kérdésre

- Írj 11 kérdést

- Küldd tovább 11 embernek

 

11 Dolog rólam:

 

1. Könnyen barátkozom. 
2. Nagyon sokan tartanak példaképnek, bár én a mai napig nem értem, miért. 
3. Rágom a körmöm...
4. Nem vagyok vékony. Mondjuk olyan nagyon dagi sem, de top-modell alkatom közel sincs.
5. Szőke a hajam.
6. Zöld színű a szemem. Állítólag nagyon szép, de én utálom.
7. Van egy angol buldogom, akit Ramosznak hívnak.
8. Legjobb barátnőm neve Kaplan Laura.
9. Kedvenc sütim a mandula torta, amit a Szamos cukrászdában lehet CSAK kapni.
10. Egykoron szemüveges voltam, de már kontaktlencsét hordok. Meg sima üveges szemüveget. 
11. Nem vagyok allergiás semmire.

11 Válasz: 

 Van testvéred? 

Igen, van, 3, akit ismerek és 1, akit nem... Bonyolult..

 Szerinted te mi lehettél előző életedben?
 Költő, vagy író.

Mi inspirál az írásban?
 Na, ez egy nagyon jó kérdés. Tulajdonképpen leginkább az, hogy vannak, akik szeretik azt, amit én csinálok, és van, aki érdeklődik ilyen téren irántam.
Ilyenkor úgy érzem, hogy nem vagyok egy senki, akit mindig aláznak, hanem van egy saját kis virtuális birodalmam, ahol az olvasók szeretik azt, amit csinálok.

Mi volt életed eddigi legkínosabb helyzete?
Húú, hát erre nem tudok válaszolni...

Van példaképed, ha igen ki?
Igen, van. Nos, éneklésben a Little Mix, elsősorban Perrie Edwards, mert sokan mondják, hogy nagyon szépen énekelek, és szeretnék olyan sikeres lenni, mint a L.M.

Ültél már repülőn? Ha nem, szeretnél?
Nem, nem ültem. De igen, nagyon szeretnék!

Van ezen kívül, még blogod?
Persze, hogy van! Jóval több, mint egy éve benne vagyok a szakmában, van még pár blogom.

A családodból valaki tudja, hogy blogolsz?
Tudni mindenki tudja, csak mindenki lesz*rja. Vagyis... többnyire.

Jellemezd magad 3 szóval. 
Furcsa
Segítőkész
Egyedi

Mi az ami nagyon fel tud téged bosszantani?
Hűha, nagyon jó kérdéseket teszel fel!
Amúgy anyám, bátyám, nevelőapám, és az osztály rib*nc.

Összesen mennyi blogot olvasol? 
Hát.. van pár, amire fel vagyok iratkozva, de talán abból jó, ha 2-öt 3-at olvasok is.

11 ember, akiknek továbbküldöm:
Sajnos senkinek nem tudom továbbküldeni :(

Még egyszer nagyon köszönöm a díjat Nikolett! :) ♥
xxSzikraa.♥*

Figyelem!

Sziasztok!
Sajnos ezen a hétvégén nem fogok tudni újabb rész hozni, mert el kell utaznom Cserkeszőlőre, egy Wellness hétvégére, kicsit pihenni. Ezt követően újult erővel fogok dolgozni minden blogomon, de érthető, hogy most egy kis pihenésre van szükségem.
Ne haragudjatok, igyekszem majd kárpótolni benneteket.
Legyetek erősek, álljatok ki magatokért, és senkinek ne hagyjátok, hogy eltiporja az álmaitokat, mert csodákra vagytok képesek!
Remélem, nem haragszotok!
Puszi: xxSzikraa.♥*

• Negyedik ~ SMS •

*Jade Thirlwall*

Az örömöm felülmúlhatatlan volt. Elintéztem. Én, egyedül. Végre megtudta, hogy miért ne szórakozzon velem sem, és egyik nővel sem.

Jesyhez érve beléptem a házba és bementem a nappaliba. A lányok a kanapén ücsörögve tervezgették a következő napot.

-Sziasztok! - köszöntem belépve a helyiségbe.

-Na, Jadee! Szia! - ugrott fel Jesy.

-Na, hogy ment? - kérdezte Leigh. Barna szemei szikráztak a kíváncsiságtól.

-Jól. Otthagytam az ágyhoz bilincselve jó pár lila folttal a nyakán, meztelenül - vontam vállat és az asztalon lévő sütikből egy darabot felmartam, majd hátra vetettem magam a nagy kanapén.

-Jól tetted - Perrie.

-Tudjátok már, ki a következő? - kérdeztem.

-Igen. Jared Berry. Több alkalommal is kibaszott velem. Pokollá tett fél évet az életemből. Ő lesz a következő - morogta Jesy.

-Helyes. És mikor? - tettem fel a következő kérdést.

-Ha minden jól megy, holnap, vagy két-három napon belül -  felelt Jesy.

-Remélem minden jól fog menni. Mivel tervezted ellátni a baját? - újabb kérdésem.

-Hát, terveim szerint nem árt neki egy alapos beégetés. Beszéltem pár haverommal... Ők is benne vannak. Arra gondoltam, hogy elmehetnék vele egy bárba, ahol aztán mindenki előtt hozom kínos helyzetbe. Pontosabban keresek egy mikrofont, majd, mikor szóhoz jutok valami, szöveggel lejáratom. Ha ez még nem lenne elég, akkor a haverjaim lerántják róla a gatyát, mikor minden szem és fény rá szegeződik - magyarázta Jesy.

-Tökéletes! Szerintem a nyilvános megaláztatásnál nincs jobb - Perrie.

-Akkor szerintem én egy héten belül megoldom - Jesy.

Hangosan pittyegni kezdett a telefonom, ami egy SMS érkezését jelentette.

Megnyitottam az üzenetet, amit Mike küldött.

"Ezt még nagyon megbánod te kis kurva! Remélem valaki jó alaposan szét bassza a picsádat, ha már én nem tettem meg..." - Ennyi.

-Istenem, mennyire szánalmas - forgattam a szememet, majd az üzenetnél megnyitott telefont az asztal közepére tettem.

Mindenki elolvasta és csak nevettek.

-Atya ég, ez annyira olcsó - nevetett Leigh-Anne.

-Vigyázz Jade, még a végén ennél rosszabbat ír. Gyanítom nincs töke bántani, vagy bármit tenni veled - nyerített hangosan Perrie.

-De hülye - Jesy.

-Mit vártok? Férfiből van - ráztam a fejemet még mindig vigyorogva.

-Nekem nagyon tetszik ez a dolog. Tisztára, mint valami titkos társaság... Négyen egy rakás pasi ellen... Veszélyes - kuncogott Leigh-Anne.

-Ez bolond - nevettem fel.

-De igaz - Jesy.

-És tényleg. Egyébként én már alig várom, hogy az én "áldozatomra" is sor kerüljön... - sóhajtott Perrie.

-Van már valami ötleted? - kérdeztem.

-Nincs. De majd kitalálunk valamit - vont vállat mosolyogva Perrie.

-Rendben - ujjongott Leigh-Anne. 

Sziasztok!

Ne haragudjatok, hogy nem lett olyan izgalmas, de nem voltam túl jó kedvemben, miközben ezt írtam. Igyekszem a következővel, de sajnos nem tudom, mikor tudom hozni. 

Addig pedig megkérnélek benneteket, hogy, akinek tetszik, ahogy írok, esetleg, amit írok, szeretne rólam többet megtudni, vagy csak egyszerűen szeret engem az nyomjon egy like-t a következő linkre.

>>>> Szikraa Hivatalos Oldal <<<<

Köszönöm és remélem, tetszett a rész! 

Puszii: xxSzikraa.♥*

• Harmadik ~ Első áldozat •

 Jaj, remélem tetszeni fog ez a rész! Előre szólok, elég izgalmasra sikerült, szóval jó olvasást! :D 

-Kivel kezdjük? - kérdeztem.
Szerda van és a lányokkal nálam gyűltünk össze, hogy megtervezzük, mit és, hogyan csinálunk.
-Én Mike-al - mondta Jade. - Tudjátok, ő egy igazi rohadék. Körülbelül két hétig voltunk együtt és az a két hét is a mindennapos dugásainkról szólt. Amikor nem akartam lefeküdni vele, akkor erőszakkal erőltette rám a dolgot. Úgy gondolom, itt az ideje, hogy visszakapja az összes mocskos tettét.
-Kitűnő. Akkor szerintem várjuk meg Jadet, addig meg mindenki kiterveli, ki lesz a következő - Perrie.
-Jó ötlet - én és Leigh.
-Felhívom Mike-ot - mosolygott Jade és felállt, elővette a telefonját és már tárcsázta is áldozata telefonszámát.
Nem kellett sokat várni, Jade beszélgetésbe elegyedett Mike-val és pillanatok alatt lebeszélt vele egy találkozót Mike lakására.
-Elintézve. Ma délután 2-re átmegyek hozzá. Már ki is találtam, mit teszek vele - dörzsölte össze a tenyereit Jade.
-Na, hallgatjuk - mondta Leight kíváncsian.
-Kicsit beteg ötlet, de valami olyasmi, mint amit vasárnap Jesy hozott fel példának. Csinálok egy hatalmas lila foltot a nyakára és meztelenül kibilincselem az ágyhoz, majd otthagyom - vont vállat egyszerűen.
-Kíváncsi leszek - kuncogtam.
-Jesy, készülhetek itt? Jól akarok kinézni. Azt akarom, hogy lássa, egy angyal (mivel ő mindig így hívott) is képes ördögien gonosz lenni - Jade.
-Persze. Szolgáld ki magad - vigyorogtam, Jade pedig elvonult a fürdőbe.

*Jade Thirlwall*

A sminkem készítése közben szinte végig gonoszan mosolyogtam.
~Azt is megbánja majd, hogy megszületett, azt pedig még inkább, hogy megismert és átbaszott engem. - gondoltam.
Mindennel elkészülve megpördültem a tükör előtt. Tökéletes lesz. De még valami hiányzik.
Elfelejtettem azt, aminek a legnagyobb jelentősége lesz ebben az egészben. A bilincs.
-Jesy, nincs bilincsem, amivel helybenhagyhatnám azt a szemetet - léptem ki kissé pánikolva a fürdőből.
-Erre gondoltam - kacsintott, majd felállt, kutakodott picit a nappaliban terpeszkedő csinos kis komód fiókjában és előhúzott egy bilincset.
-Király! Akkor én megyek is - mondta, mikor Jesy odaadta az eszközt.
-Oké. Sok sikert - Jesy.
-Sok sikert! - Leigh és Perrie.
-Köszi! Puszi, nemsokára jövök - kuncogtam és leléptem. Egyenesen Mike lakására mentem.
Pontban két órára ott is voltam.
Kopogtam egyet az ajtón, majd vártam. Egy perccel később kinyílt a bejárati ajtó.
-Szia Jade - mosolygott Mike.
A képemre erőltettem egy kedves mosolyog és én is köszöntem.
-Hali.
-Nem jössz be? - kérdezte, majd kijjebb tárta az ajtót és beinvitált.
Mikor már a nappaliban voltunk megszólaltam.
-Igazából.. csak azért jöttem, mert kurvára hiányzol - haraptam az ajkamba. Igyekeztem minél jobban hazudni.
-Ó, valóban? - kérdezte halványan mosolyogva és feje közelíteni kezdettg felém.
Undorító. Visszataszító volt az egész srác, de éppen ez tartotta bennem a lelket, hogy jól elintézzem.
Megcsókoltam hát és leterítettem a kanapéra.
-Menjünk be inkább a szobádba! - suttogtam, mivel eszembe jutott, hogy itt nincs mihez odabilincselni.
Bementünk, ledobtam a táskámat az ágy mellé, miközben leszedte rólam a felsőmet. Fekete melltartómban voltam előtte. Lelöktem az ágyra és betámadtam a nyakát.
Kezdődjék a móka! - nevettem magamban és ajkaimmal egyre erősebben szívtam egy nagyon feltűnő pontot a nyakán.
Mikor már kellően lila, piros és kék volt visszatértem az ajkaihoz. Csak egy picit gondoltam, hogy teljesen elhitetem vele, hogy azért vagyok itt, amit mondtam. Teljesen levetkőztettem, egyetlen darab ruha sem maradt rajta. Kezei belemarkoltak a fenekembe és merevedését éreztem magam alatt.
Úgy éreztem, itt az idő megtenni az utolsó lépéseket is.
Csípőmet kicsit mozgatni kezdtem ágyékán, amitől az még keményebb lett és Mike száját elhagyta egy hangos nyögés. Ágy mellett heverő táskámhoz nyúltam, majd kivettem belőle a fémbilincset.
-Mi a faszom? - kerekedett el a szeme, de mire észbe kapott volna kezeit már szorosan az ágyhoz bilincseltem.
Elkezdtem felvenni a pólómat és összeszedni a dolgaimat.
-Hé, mégis mit csinálsz? Eressz el! - szólt rám.
Közel hajoltam hozzá, hajam picit belelógott ideges arcába.
-Remélem jól beégsz. Amíg itt pihensz, addig elgondolkodhatnál, hogy, hogyan kell bánni egy nővel. Egy tanács: ne mindig a farkadra hallgass és más nőket többé ne használj ki úgy, mint engem - mondtam és elindultam kifelé a szobából. - Öhm... Itt lesz a kulcs a bilincshez - tettem le a picike kulcsokat a lehető legtávolabbi polcra.
Az ajtóban megfordultam, mert eszembe jutott még valami.
-Ja, egyébként... Az a hatalmas lila folt, amit kiszívtam egy jó darabig ott marad a nyakadon - kacsintottam, dobtam egy puszit, majd végleg otthagytam.
Elégedett mosollyal az arcomon távoztam Mike lakásából...

Nos, remélem, tetszett! :) 

Nem tudom, mikor hozom a következőt, mert elég sok blogom van még.. Addig is kitartást! :D 

Csók: xxSzikraa.♥*

• Második ~ Találkozó •

Sziasztok! 

Remélem, hiányoztam, és kellően kíváncsiak vagytok erre a részre. 

Jó olvasást kívánok! 

xxSzikraa.♥*

A napok lassan teltek csütörtöktől. Percről percre jobban, izgatottabban vártam a vasárnap délutánt.

Szombat este már nehezen aludtam el, hiszen még mindig folyamatosan arra gondoltam, hogy vajon mit rejt a holnapi délután...

*Reggel*

Kótyagosan és kipihenetlenül ébredtem. Nehézkesen kimásztam a jó, puha és meleg ágyamból. Megittam egy kávét, míg teljesen felébredtem, majd nekikezdtem készülődni.

Nem öltöztem ki, hiszen minek is az egy ilyen találkozóra? Jó, oké, kicsit talán túlzásba vittem a "fontos találkozó" fogalmat és ahhoz illően öltöztem, de még így sem volt rossz.

Mikor délután 1 óra körül elkészültem magammal beültem a Range Rover-be, ami a garázsban állt és elindultam a London Eye felé.

Csak remélni tudtam, hogy megtalálom a lányokat. Mikor megláttam a tömeget a London Eye körül, rájöttem, csoda, ha engem nem taposnak agyon és megtalálom a három lányt, akivel találkozóm van. Mély levegőt vettem és kiszálltam a terepjáróból, lezártam magam után és eltettem a kulcsot.

Legalább 15 percen át a nyakamat nyújtogatva kutattam a tömeget, hátha meglátom valamelyiküket. Végül sikerrel jártam, hiszen megláttam egy barnásszőkére festett hajú lányt. Egy az egyben olyan volt, mint Perrie Edwards a profilképén. 

-Ne haragudj! - érintettem meg a vállát, mire felém fordult. - Perrie Edwards? - kérdeztem egy kicsit félénken.

-Igen - mosolygott kedvesen. - Jaaj, te vagy Jesy! Szia! - ölelt meg, mikor felismert.

-Szia - öleltem vissza.

-Nem találkoztál a másik két lánnyal? Folyamatosan utánuk kutakodom - Perrie.

-Nem, de ebben a tömegben az is csoda, hogy téged megtaláltalak... - húztam el a szám.

-Ti vagyok.. ööö... Jesy Nelson és Perrie Edwards? - hallottam meg magam mögött egy kedves, vékony női hangot.

Megfordultam és egy világosbarna hajú mosolygós lány állt mögöttem. Úgy nézett ki, mint egy tipikus Disney-hercegnő. Jó, annál azért sokkal szebb volt...

-Igen - feleltük egyszerre Perrievel.

-Hála az égnek! - sóhajtott. - Azt hittem, sosem találok meg senkit... - fújta ki magát. - Amúgy Jade Thirlwall vagyok.

-Szerintem elindulhatnánk megkeresni Leigh-Annet is. Ki tudja, merre van... - szólalt meg Perrie.

-Jó ötlet! Több szem többet lát - helyeselt Jade és miután én is Perrie ötlete mellett álltunk elindultunk.

Mindhárman másfelé figyeltünk keresve Leigh-Annet.

-Ott van! - kiáltott fel Perrie egy viszonylag sötét bőrű lány felé mutatva, akinek a haja vadul göndörödve állt szanaszét.

Mindannyian odamentünk a lányhoz és igen, valóban Leigh-Anne volt az.

-Sziasztok! - köszönt.

-Helló! - Perrie.

-Szió! - Jade.

-Szia! - én.

Bemutatkoztunk egymásnak és kitaláltuk, hogy keresünk valami nyugalmasabb helyet. Végül egy teaházban kötöttünk ki. 

-Lányok, én arra gondoltam, hogy mi négyen alkothatnánk egy csapatot. Mindannyiunkat kihasználtak a pasik. Sok időm volt agyalni, és, ha valakit nem érdekel, mire jutottam, az  menjen el - mondtam óvatosan.

-Én csupa fül vagyok - mondta Jade.

-Én is - Perrie és Leigh.

-Szóóval... ez most picit flúgosan fog hangzani, de kitaláltam, hogy úgymond megbüntethetnénk azokat a férfiakat, akik kihasználtak minket.

-Pontosabban? - Perrie.

-Hát... hülyítjük őket egy darabig.Aztán, mikor már jól beleélték magukat abba, hogy megint megtehetik velünk ugyan azt, akkor otthagyjuk őket a lehető legkínosabb helyzetben. Lehet ez lilára kiszívott foltos nyak, ágyhoz bilincselt meztelen test, vagy bármi, amivel kínos pillanatokat szerezhetünk neki, vagy nekik. A lényeg, hogy nem szabad lefeküdni velük. El kell menni valameddig, aztán faképnél hagyni. Ilyen egyszerű - fejtettem ki.

-Ez egy kurva jó ötlet. Én mindenképpen venne vagyok - Leigh-Anne.

-Én ezt ki nem hagyom, az biztos - vigyorgott Perrie.

-Egyszerűen tökéletes! - Jade.

-Akkor megcsináljuk? - kérdeztem mosolyogva.

-Még szép! - lányok.

-Remek! - nevettem és megöleltem őket.

Őszintén remélem, tetszett a második rész. 

Egy kérdés: Nektek ki a kedvencetek a Little Mix-ből? :) 

Egyébként talán csütörtök, vagy péntek körül hozom az újat, de lehet, hogy kicsit később. 

Sok-sok puszi: xxSzikraa.♥*

• Első ~ Az ötlet •

Sziasztok! 

Szikraa vagyok. Ismerhettek néhány helyről, pontosabban blogról, és remélem, tetszik az eddigi munkám. Azt is remélem, hogy ez a blog tetszeni fog, szóval már hoztam is az első részt! 

Jó szórakozást hozzá! :)

xxSzikraa.♥*

*Jessica (Jesy) Nelson*

Ismét egy újabb reggel. Egy újabb reggel, amikor olyan csapzottan és erőtlenül ébredek, mint általában.

Napok óta a padlón vagyok. Elegem lett. Nekem már sok, amit a férfiak tesznek!

Ígérnek fűt, fát, még a csillagokat is leígérik az égről, de nem történik semmi. Az ígéretek utáni másnap reggelére otthagynak és mint egy darab elhasznált mosogató rongyra, rá sem néznek többet.

Hogy lehetnek ennyire aljas mocsadékok?! Miért jó az nekik, ha kihasználhatnak egy nőt?! Egy nőt, aki soha semmit nem ártott nekik. Ha velem megteszik, mással is meg fogják. De annyi ilyen szemét van!

Sokat szenvedtem. Túlságosan sok szenvedés ez egy annyi idős lánynak, mint én. 22 éves létemre körülbelül egy 50 éves nő szenvedési tapasztalataival rendelkezem. Nem lenne szabad.

Megfogadtam, hogy bosszút állok minden férfin, aki valaha kihasznált engem. Ez mind szép és jó, de az egyetlen probléma ott kezdődik, hogy nem tudom, én magam hol kezdjem ezt az egészet. Toborozzak hadsereget, vagy mi? Nem. A hadsereg azért már kicsit túlzás. De kis szerencsével találhatok olyan lányokat, akik olyanok, mint én a férfiakkal kapcsolatban.

Ezzel a gondolattal és egy mosollyal az arcomon indultam el a laptopom felé, majd leültem és bejelentkeztem mindenhová. Twitter, Facebook, G-mail levelezés...

Egy darabig Twitteren kutattam. Ott sehol nem volt semmi/senki, ami, vagyis aki a hasznomra válhat.

Facebookon egy óra kutakodás után bekeveredtem egy csoportba, ahol csupán 36 tag volt. A csoport röviden arról szólt, hogy a férfiak ellen amolyan hadjárat induljon. A lényege pont nem érdekelt a dolognak.

Éppen csak betettek a csoportba már írtam is a csoport falára.

"Hé, mindenki! Van itt valaki, aki Londonban él? ;) xx"

Szinte azonnal jött 3 válasz. Csak 3?! London népessége ennél azért több nőből áll...

"London, jelen! :D" - írta egy Jade Thirlwall nevű lány.

"Hohóóó! Londoniak gyülekező! :33" - Perrie Edwards.

"Élőben jelentkezem Londonbóól! Segíthetek valamiben? ^_^ " - Leigh-Anne Pinnock.

Mindhármukat bejelöltem és vártam a visszajelzéseket. 10 perc múlva Perrie Edwards elfogadta a felkérésemet. Kis idő múlva pedig visszaigazolt Leigh-Anne Pinnock és Jade Thirlwall is.

Hosszan agyaltam, hogyan is kezdhetnék bele abba, ami alapjába véve maga a lényeg, de sehogy sem találtam olyan megoldást, amivel ne néznének komplett idiótának, esetleg egy elvetemült, bolond nőnek. Végül rájöttem. Rájöttem, hogy ebben az álláspontban írhatok bármit, mellettem lesznek. Nem véletlenül vannak ők is benne ebben a csoportban nem igaz?

Végül megnyitottam egy-egy beszélgetést Perrie Edwardssal, Jade Thirlwallal és Leigh-Anne Pinnockkal is.

Mindenkinek írtam egy kedves "Szia! :)"-t és a beszélgetést minden zökkenő nélkül tudtam lebonyolítani, mind a három lánnyal.

Megbeszéltem velük egy találkozót a London Eye-hoz, vasárnapra. Borzasztóan izgultam, hiszen sok minden múlhat ezen. De még ráértem volna az agyamban oly hevesen csapongó elsietett gondolatokat szabadjára engedni, hiszen még csak csütörtök volt. Hiába volt még olyan korán, szinte ki sem tudtam kergetni a fejemből a találkozó gondolatát.

Reggeli készítés közben megcsörrent a telefonom és egy olyan név villogott a kijelzőn, amit soha nem akartam látni.

Jared. Jared Berry. Az a fiú, aki több alkalommal is megpróbált - illetve naivitásomnak köszönhetően meg is tette - kihasznált. Mi a jó kénköves poklot akar ez megint tőlem??

-Mit akarsz? - kérdeztem egyből, amint a zöld gombot megérintve felvettem a telefont.

-Héé, Jesy, mi ez az ellenségesség szerelmem? - felelt kérdéssel az általam feltett kérdésre.

-Nem vagyok a szerelmed, ezt te is tudod. Figyelj, én meguntam. Keress magadnak egy másik nőt, aki hagyja, hogy kihasználd, nekem elegem van! - mondtam.

-Tessék? Most meg mi a baj Baby?

-Istenem! Ne becézgess már! Nem vagyok sem a szerelmed, sem baby, sem semmi. Neked nem. Ja, és, ha nem fogtad volna fel, akkor elmondom még egyszer: Engem nem használsz ki többé! - szűrtem idegesen a fogaim között, majd lecsaptam a telefont.

Hülye idétlen pöcs! Csak magadból csinálsz idiótát te utolsó faszfej! - gondoltam.

A nap további óráiban volt még egy-két nem fogadott telefonhívásom Jaredtől, amire szánt szándékkal nem válaszoltam. Nem méltó rá! Majd ő is megkapja a maga büntetését. Tőlem is és az élettől is. Csak sikerüljön a tervem azzal a 3 másik lánnyal.

Nem kell aggódni, ez a barom is meg fogja kapni a magáét..

Remélem, mindenkinek tetszett!  
Hű, egyébként nagyon köszönöm nektek, hogy máris 9 feliratkozóm van és 3 kommentet kaptam úgy, hogy csak a prológus van/volt fent! Köszönök mindent, remélem, a következőkben is tetszeni fog a blogom! :3

Legyetek szívesek a véleményeiteket kommentben megfogalmazni! :) 

xxSzikraa.♥*

• Prologue •

Amikor az emberben megannyi fájdalom gyűlt fel, amit mind az ellenkező nem tagjai okoztak neki, felmerül a kérdés; "Mit kezdjek magammal?".

Ő megunta, hogy a férfiak mindig csak a farkuk után mennek és őket nem érdekli, hogy kit bántanak meg, használnak ki. Annyiszor csapták be és használták ki férfiak, akikről Ő elhitte, hogy  nem csak egy kalandot akarnak az ágyban... Túl naiv volt. Hagyta magát csőbe húzni, félrevezetni.

De úgy döntött feláll azért, hogy ne csak egy játékként kezeljék. Hogy a férfiak ne semmizzék ki és gondolják azt róla, hogy könnyűvérű és bármikor bármit megtesz.

Ő Jessica Nelson, aki újdonsült magabiztosságával minden férfit a földbe akar tiporni.

3 másik, hasonló kaliberű és gondolkodású lánnyal összefogva talán sikerül elérniük a célt, amelyet mindegyikük kitűzött maga elé.

Kiállni a női nem mellett és példát mutatni azoknak a nőknek, akik nem mernek tenni magukért.

A tekintetükkel lyukat perzselnek a férfiak mellkasába, ajkukkal a férfiak nyakát szívva hagynak hosszú ideig tartós nyomot.

Négy kegyetlen és visszafoghatatlan gyönyörű nő, négy tehetséges, rafinált és kitanult fiatal lány, akik visszaadják a dolgokat azoknak a férfiaknak, akik minden bűntudat nélkül kihasználták őket.

Ha a lányok pártján vagy állj fel és tisztelegj!

SALUTE!