• Kilencedik ~ Idézés •

Öt nappal azután, hogy hazaengedtek, megkaptam az idézést a bíróságra, június 14-re. Az még majdnem egy hónap. Addig van időm ügyvédet szerezni, és kidolgozni a védelmi- és ellenbeszédemet. És míg ez az egész le nem zajlik, kénytelenek leszünk a lányokkal berekeszteni ezt az úgynevezett ,,hadjáratot'', amibe belekezdtünk.
Az idést olvasva, úgy mosolyogtam, mintha egy komikát olvasnék, ugyanis a hivatalos, ámde nevetséges megnevezésekre nem lehetett más reakcióm. 

A sértett fél - Jared Edward Berry -, és a vádlott fél - Jessica Louise Nelson - között elrendelt bírósági tárgyalásra 2014 június 14-én, 13 órakor kerül sor. § A sértett pert óhajt indítani a vádlott felé, amennyiben az nem teszi meg a megfelelő intézkedéseket az üggyel kapcsolatban. § Amennyiben valamelyik fél NEM jelenik meg a tárgyaláson, azt automatikusan pénzbüntetés sújtja. § Mindkét fél köteles ügyvédet fogadni.
A levélben leírt, illetve az alapvető illem- és tettszabályok betartását a bíróság, és a Brit állam elvárja a megjelenő személyektől.
2014. Május 22. Nagy-Britannia

Felsóhajtottam, letettmem a papírt, és a telefonomért nyúltam.
Átrendeltem magamhoz a lányokat. Meg kell mutatnom nekik is ezt a kutyakomédiát! Egyszerűen nevetséges!
Még, hogy ő perel be engem! Atya ég, neki fogalma sincs arról, hogy bizonyítékaim támasztják alá az  ő bűnösségét, igaz, tök más ügyben, de ugyan! Az ő bűnei ezerszer rosszabbak! Ezekről lerántva a leplet őt alsó hangon 10 év LETÖLTENDŐ börtönre ítélik, engem pedig legrosszabb esetben 3 hónap FELFÜGGESZTETT fegyházra. Még így is én jövök ki jobban a dolgokból, és azon kívül, hogy a személyi nyilvántartásomba bekerül az, hogy bírósági ügyem volt, mellé bekerül az is, hogy kézre kerítettem egy fokozottan veszélyesnek számító bűnözőt. Az elismerés ott ragyog majd a fekete pont mellett.
Valamitől egyik pillanatról a másikra megfájdult a fejem. Vártam, de mikor egyre elviselhetetlenebben nyilallt a fejem, felálltam és bevettem egy Algoflexet. A gyógyszer bevétele után ledőltem a kanapéra, de a fejemben cikázó gondolatok, és a lüktető fejfájásom miatt, még csak elbóbiskolni sem tudtam.
Csak feküdtem, a plafont bámultam, és figyeltem, ahogy egyetlen kósza légy össze-vissza repdes. Persze, ahogy az lenni szokott, véletlenül sem kifelé az ablakon. 

[…]

- Ügyvédet kell találnom, de rohadt gyorsan. Nem akarom a családi ügyvédünket, mert erről nem kéne, hogy öregemék tudjanak, de valami nagyon jó ügyvédre lenne szükségem - harapdálni kezdtem az ajkamat, miközben mélyen töprengeni kezdtem.
- Anyám egy nagyon jó barátnője országosan elismert ügyvéd. Beszéljek vele? - Leigh-Anne izgatottan pattant fel.
- Kérlek! Az ár nem számít, úgyis hatjegyű mind a kettő bankszámlám tartalma, csak legyen meg! - néztem segélykérőn.
- Oké, egy héten belül meg lesz - bólintott.
Nagy kő esett le a szívemről. Egy olyan ügyvéd, aki valahogy úgy viszonyul a dolgokohoz, vagy legalábbis női szemmel nézi az ügyet, sokkal jobb, mint egy alapjáraton hímsoviniszta férfi. Ugyanis ebben az ügyben egy hímnemű védőügyvéd magában, sunyiban mindenképpen úgy csavarná a dolgokat, hogy én is büntetve legyek, még, ha Jared is megkapja a neki kijáró büntetést, ami igaz, sokszor súlyosabb lesz, mint amit én kapok -ha kapok-, tekintettel az elkövetett bűncselekmények számára, és súlyosságára.
Eszembe jutott, hogy még bizonyos Jared által bántalmazott, illetve ügybe vett emberekkel fel kell vennem a kapcsolatot.
- Szerintem felhívom azt a lányt, akit az a nyomorult bántott - álltam fel és kivettem a telefont a zsebemből.
Kikerestem Miranda, vagyis a szükséges nőszemély telefonszámát.
Még a gimnáziumban ismertem meg a lányt, és mikor ez  Jaredes ügy történt, én segítettem neki is és a szüleinek is feldolgozni.
Megnyomtam hát a hívás gombot, és vártam. Négy csengés után Miranda bájos hangját hallottam.
- Tessék? - vette fel.
- Miranda, Jesy Nelson vagyok!
- Istenem, Jesy, mi a helyzet? - hangja meglehetősen felderült, amint meghallotta az én hangomat. 

- Semmi különös, és felétek? Szülők, tesók, mindenki oké? 

- Persze, persze, mindenki él és virul. Hogy hogy kerestél? 

- Tudod... Hát találkozzunk valamelyik nap, és akkor elmondom, de ez nem igazán telefontéma. De szerintem tetszeni fog a dolog - mosolyogtam, és ez a hangomon is kivehető volt.

- Őőő... rendben, de előre szólok, hogy semmilyen mocskos dologban nem veszek részt! - kicsit komolyabbra váltott. 

- Ugyan, semmi olyanra nem veszlek rá, amit ne akarnál. De ezt nagyon is akarod, jól tudom. Na jó, nem fokozom a kíváncsiságodat, csak beszéljünk meg lehetőleg egy héten belülre egy találkozót, rendben? - a lényegre térve hamar le akartam zárni a beszélgetést, mert tudtam, hogy perceken belül elkezd majd Miranda engem faggatni, míg én minden apró részletet kikotyogok. 

- Oké... mondjuk... Csütörtök? Gyere el velem vacsizni, mert van asztalfoglalásom, de barátnőm lemondta - Miranda. 

- Rendben, elmegyek. Melyik étterem, hány óra? - kérdezgettem.

- A Fifteen London étterem, este nyolckor - felelt. 

Hú, az elég drága étterem!

- Jól van, ott leszek. Akkor csütörtökön. Szia, vigyázz magadra! - és letettem. 

Beharaptam az ajkaimat, visszaültem a kanapén elfoglalt helyemre, és az asztalkára dobtam a telefont. 

- Meg vagyok. Innentől már minden menni fog magától. Csak ki kell nyitnom a számat. És még Jacksont kell felhívnom, elkérnem a felvételt, és őt, hogy jöjjön júni 14-én - felsóhajtottam a megkönnyebbüléstől, miszerint már most nyerésre állok. 

- Hajrá! - dőltek hátra mind a négyen.

Sziasztok!

Ne haragudjatok, hogy képet nem tettem ehhez a részhez, de, hát válság van! :D

Remélem, tetszett ez a rész! 

A véleményeiteket kommetben várom. 

Szerintetek mit kellene változtatnom a blogon? Írás és szövegkörnyezetre értem. :3

Puszi:

Szikraa.*