2014. május 13., kedd

•Hetedik ~ Hetvenkét óra•

 A rendőrautóban ülve időnként pillantást váltottunk Caryvel. Így kommunikáltunk.
 Haragudtam rá, amiért önként veszélybe sodorta a saját estéjét és magát is emiatt az egész hülyeség miatt. És lényegében miattam.
 Mikor megérkeztünk a londoni rendőr főkapitányságra úgy éreztem magam, mint valami komoly bűnöző, aki legalább megölt valakit. Mély lélegzettel szálltam ki és a mellém szegődő rendőr a csuklómnál és a rám zárt bilincsnél fogva vezetett.
 Az épületbe beérve mindenki közönyös arccal fogadott. Persze, hiszen itt mindennaposak, hogy behoznak valaki vagy valakiket bilincsbe verve, mint a kiláncolt kutyát. Volt pár ember, rendőr, aki alaposan végigmért engem. Halkan felsóhajtottam és beletörődtem, hogy akinek a kezére itt bilincs van kattintva, az rögtön el is van ítélve.
- Hetvenkét órát a fogdában fognak tölteni - mondta egy akkor érkezett rendőr, köszönés és minden egyéb nélkül.
- Hetvenkettőt? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.
- Igen, annyit - felelt egyszerű közönyösséggel.
- De hát az három teljes nap - képedtem el.
- Pontosan. Maguk itt bűnözők, nem kegyeltek. Ugyan úgy fogunk magukkal is bánni, mint minden fogdában tartózkodó rabbal. Attól, hogy maga a luxushoz szokott és, ahogy elnézem élvezi is, nem fogjuk aranyozott rácsú, luxusketrecbe zárni. Mennek maguk is a többiek közé - biccentett picit.
Hát, bekaphatod, baszd meg! - hörögte egy hang a fejemben.
- Vigyétek őket az egyik üres helyre - lökte oda a többieknek.
Gyorsan betoloncoltak bennünket egy olyan folyosóra, amelynek mindkét oldalán végig rácsok voltak, vékony választófallal. Ez nem lehet igaz! 
Amint meghallották a bent tartózkodó rabok az ajtó nyílását, mindenki a rácshoz tolult, és, mikor elsőnek bevezettek engem az összes izzadt, büdös rab füttyögött, vijjogott, és hasonlók.
Elhangzott pár hangos, Neander-völgyiekhez hasonló bókolás és néhány még annál is primitívebb beszólás, mint a "De jó vagy csaje!", a "Azt a kurva, ez aztán világbajnok!", és "Fhúú, rojtosra dugnálak, kis ribanc!".
- Mindenki kussoljon, mert ha nem valamelyikőtöknek feldugok egy gumibotot! - dörrent hangosan a rendőrfőnök mély hangja. Ahogy az arcára néztem, láttam rajta, hogy nem szereti, ha ilyen jelzőkkel és beszólásokkal illetnek egy nőt.
Erre kicsit elmosolyodtam és folytattam az engedelmes sétát Smith előtt.
Az egyik rab rácsapott a hátsómra. Hirtelen olyan düh fogott el, hogy nem tudtam visszafogni magam.
- Ha még egyszer valamelyik hozzám ér a mocskos kezével, esküszöm, hogy kitépem a kezét!! - ordítottam rájuk, mire mind csöndben maradt. 
Betuszakoltak engem meg Caryt egy üres cellába, majd otthagytak. 
- Oké - ült le Cary az egyik kényelmetlen fapadra. - Kinyírom ezt a Jared gyereket - fújtatott dühösen. 
- Nyugi. Vannak neki olyan sötét titkai, amiket nekem sikerült megtudnom, és, amiért minimum kilenc évet kap a bíróságon - kacsintottam. - Rossz emberekkel kezdett ki. 
- Például? - kérdezte Cary a mondatom első felére utalva. 
- Például, hogy droggal kereskedett. Nem egy embernek és kiskorúnak ajánlgatta az áruját, de ezek okos gyerekek. Még, ha drogosok is, nem vesznek meg bármit mindenféle jöttment figurától - mondtam lazán. 
- Az szép. És még? - faggatott tovább.
- Egyszer JÓZANON életveszélyesen megsebezett egy nőt, aki a kisgyerekével és egy nagyobb lányával volt. Állítólag azért, mert a nő rá akarta hívni a rendőrséget, amikor Jared megpróbálta elrabolni a lányt - meséltem nemes egyszerűséggel, mintha csak olvasnám. 
Cary szája tátva maradt.
- Hozzátenném, ismerem a nőt. Meg a lányát is. Nem lenne nehéz ezt bizonyítanom. És pár kiskorút és felnőttet is ismerek, akikre megpróbálta rásózni a drogáruját. Párat telefonálok és már meg is van az, hogy helyettem ő kerüljön börtönbe. Ha meg én is bekerülnék, mivel két ügyben is segítettem a rendőrégnek, egészen biztos, hogy könnyített büntetést kapnék. Mondjuk három hónap helyett egyet, vagy egy és felet. De először is érdekel, mit fog előadni a rendőrségnek, és, hogyan. Elég jó színész - horkantam fel. 
Cary csak elkerekedett szemekkel nézett rám. 
- Szóval, ha jól veszem ki, akkor ő egy bűnöző... igaz? 
- Így is lehet mondani. De én ezt több szóban, sőt regényben is ki tudnám fejezni - mosolyogtam. 
- Azt tudjuk Jesy - nevetett fel Cary. 
- De most az kellene kitalálnunk, mi a jó szart fogunk csinálni itt hetvenkettő kibaszott óráig. Három napig, az Isten szerelmére! Vajon van itt lehetőség tisztálkodásra? - néztem körbe. 
- Nem hinném. Csak nézd meg ezt a sok ősembert. Egyik sem fürdött minimum két napja - húzta el a száját. 
- Fúj...
- Ahogy mondod csajszi.
- Annyira gusztustalan ez az egész hely. Nem vagyok egy luxuspicsa, de a három napi nem fürdés, nem az én műfajom.
- Nyugodj meg, az enyém sem. Amint kikerülök innen szaladok haza és egy jó jázmin illatú habfürdőbe áztatom be magam - Cary. 
- Nekem elég lenne egy kád hipó is - forgattam a szemem. 
Leültem Cary mellé és a vállára hajtottam a fejemet. 
- Gyűlölöm ezt az embert. Esküszöm, a golyóinál fogva kéne felakasztani egy szögre - fortyogtam. 
- Az azért fájdalmas lenne - nevetett.
- De szerinted mit érdemel az ilyen rohadék?! Egyesével kéne megfosztani a végtagjaitól, aztán lenyeletni vele a saját szerszámár, ha érted, mire gondolok - morogtam idegesen. 
- Nem szívesen lennék az ellenséged - mondta Cary elgondolkodva. 
- Kösz.
Cary óvatosan átölelt, és csak ültünk egymás mellett. 

/Hetvenkét óra múlva/

- Jöjjenek! - szólt az a rendőr, aki fogadott bennünket, mikor idejöttünk.
Hangosan fellélegeztem. Hála az égnek, végre!
Én és Cary felálltunk és kimentünk. Ránk kattintották a szokásos bilincset, majd elindultunk kifelé. 
Jared kint várt bennünket.
Laza kockás ing volt rajta, mag egy ezer éves farmernadrág és e mellé felvett egy kopott Converse sportcipőt.
- El sem hiszed, milyen jó téged bilincsbe verve látni - súgta a fülembe Jared, mikor elém lépett. - Mindig sejtettem, hogy jól állna neked egy bilincs, de azt nem, hogy ennyire dögös - ajka félmosolyra húzódott. 
Erősen ráléptem cipőm hegyes sarkával a lábfejére, mire ő felkiáltott. 
- Nem tudod, kivel kezdesz Berry - mosolyogtam, majd a rendőr sietősen tovább vezetett. 
-Néhány napon belül kapni fognak postán egy bírósági idézést, ahol mindenképpen meg kell jelenni. Amennyiben nem teszik, pénz- és börtönbüntetés az elkövetettek miatt. Most pedig a társaim hazaviszik magukat - mondta a rendőr, amelyik kihozott bennünket.
Legalább nem kell gyalogolni, vagy tömegközlekedni... Viszont a bíróság kemény dió lesz.
Levették a bilincset és a rendőrautóhoz vittek minket, ahol beültünk.
- Mit keresett itt az a patkány? - kérdezte Cary. 
- Fogalmam sincs. De remélem megmarad a lábfején a cipőm sarkának a nyoma - morogtam. 
- Megbánja, mit tett, ezt garantálom - kacsintott. 
- Ó, ebben biztos vagyok Cary. Teljesen biztos - mosolyogtam. 
Sziasztok! 
Ismét csak ne haragudjatok a késésért! 
Remélem, tetszett a rész! 
Véleményeket kérnék! 
xxSzikraa.♥*

1 megjegyzés:

  1. Szia jó lett a rész. Egyébként a nőket és a férfiakat nem szokták elkülöniteni a börtönben?

    VálaszTörlés