• Nyolcadik ~ Ha Én, akkor Ő is.•

Amint hazaértem, bevetettem magam a kádba, amit teleengedtem forró vízzel. Felemelő érzés volt megfürödni, tisztának lenni.

Egy kék törölközőbe csavarva, mezítláb ballagtam a nappaliba, azon keresztül pedig a hálószobámba, ahol ledobtam magamról a törölközőt és felöltöztem. Nem terveztem semmit aznapra, csak fekvést. Teljesítettem hát, így  lehető legotthonibb ruháimat magamra öltve leültem a nappaliban a kanapéra, és betettem egy filmet.

Egy pokróccal a vállamon, összekuporodva ültem, a tévét bámultam, de tulajdonképpen nem figyeltem a filmet. Az agyam sem dolgozott, csak bambultam magam elé.

Arra ébredtem, hogy a film főcímdala hangosan szól.

Észrevettem, hogy rajta fekszem a távirányítón, ami folyamatosan nyomta feljebb a hangerőt. Gyorsan lejjebb halkítottam és visszadőltem a párnára. Hamar újra elaludtam.

- Szerintetek mióta alszik? - hallottam meg egy hangot, amelyet félkómás állapotomban nem tudtam azonosítani.

- Nem tudom. Minden esetre eléggé ki van ütve. Szerintem hagyjuk egy kicsit - válaszolt egy másik hang.

- Fent vagyok - a hangom rekedten szólt, a torkom ki volt száradva.

- Jéé! - most már sikerült ezt az egy hangot, az elsőt azonosítanom. Perrie.

- Fent vagyok, ébren vagyok, élek, csak... Ahhh... - csukott szemmel felültem a kanapén.

- Jól vagy?

- Teljesen. Csak fáradt vagyok... - ásítottam, majd lassan kinyitottam ragadós szemeimet.

- Azt látjuk.

Ahogy kitisztult az alvástól homályos látásom, felismertem az alakokat. Perrie, Jade, és Legih-Anne voltak nálam.

- Hogy jöttetek be? - kérdeztem, mikor leesett, hogy én végig aludtam.

- Nyitva volt az ajtó - felelte egyszerűen Jade.

- Értem - nem volt erőm, hogy felbosszantsam magam a váratlan "betörésen", ezért szemet hunytam felette. Csak most az egyszer.

- Nem hívtál fel, hogy hazaértél. Cary értesített mindenről - vágott szomorú arcot Leigh-Anne.

- Ne haragudjatok, de annyi erőm volt csak, hogy lezuhanyozzak és ledőljek ide - mutattam végig a kanapén.

- Túléljük. És történt valami... említésre méltó az utóbbi három napban? - kérdezett Jade.

- Hát... nem sokat aludtam. Büdös és idegbeteg voltam három napig, de ami még meg is lepett az az, hogy az a mocsok ott várt, mikor kihoztak minket. Odajött hozzám és azt mondta, hogy nagyon jó engem bilincsbe verve látni, és, hogy gondolta, hogy jól áll nekem a bilincs, de azt nem, hogy ennyire. Meg, hogy dögös vagyok megbilincselve - forgattam a szememet.

- Oké. Nem hiszem, hogy erre te nem szóltál semmit, úgyhogy megkérdezem; erre te? - Perrie szemében őszinte kíváncsiság irántam, és egy csepp bosszúság csillogott Jared iránt.

- Erre én teljes erőmmel a tűsarkú cipőm sarkát a lábfejébe nyomtam, mire elordította magát, és azt mondtam neki, hogy nem tudja, kivel kezdett. Aztán otthagytam. És hurrá, pár nap és kapok egy bírósági idézést - tapsoltam mímelt örömmel.

- Jesy, tudod, hogy az mit jelent? Tuti, hogy sittre kerülsz. Ő nem követett el semmit, téged azonban bevittek általa. Ez neked zsákutca - Leigh-Anne aggodalmas hangja töltötte meg a szobát.

- Ti még a felét sem tudjátok Jared Berry előéletének, lányok. Volt már majdnem gyilkossága szemtanúk láttára, meg akart erőszakolni egy tizenéves lányt, drogot próbált eladni több kis- és nagykorú embernek. És ezekre nekem mind vannak tanúim - vontam vállat fölényesen. - Esélyem sincs a börtönre, amennyiben kitálalok, márpedig ki fogok tálalni, mert ŐT akarom szenvedni látni. Látni akarom, ahogy bilinccsel a csuklóján, rendőrök vezetik ki a bírósági tárgyalásról, ahol sokad magammal tanúskodom ellene. Bizonyítékokkal. Látni akarom a savanyú képét, amikor a bíró több év börtönre ítéli és látni akarom a megjelenő családja arcán, szemében a csalódást és a megvetést Jared felé. Tönkre akarom tenni, még akkor is, ha ezért nekem is talán elég nagy árat kell fizetnem. De nem kell majd, mivel az én bűnöm feleakkora sincs, mint azoknak csak az egyike, amiket ő maga, egyedül követett el. A rendőrség segítésével pedig, talán felfüggesztett fegyházat kaphatok. Ami köztudottan jobb, mint a börtön - éreztem, ahogy kissé felhúzom magam a dolgokon. Mély, tisztító levegőt vettem, majd minden hirtelen jött dühömmel együtt kifújom. Csak higgadtan, Jessica!

- Azt a rohadt... Ezt nem gondoltam volna. És ő tudja, hogy te tudod ezeket? - kérdezte Perrie teljesen elképedve.

Felhorkantam.

- Nem. Ez pár ügyes nyomozásom eredménye. Tudtam, hogy egyszer ellene fordíthatom valamilyen módon, és ez a legnagyszerűbb mód. Közeli kapcsolatba kerültem sok emberrel, akiknek megpróbálta eladni a cuccát, meg a lánnyal, akit meg akart erőszakolni, nem beszélve a lány anyjáról, akit majdnem megölt. Az utóbbi kettőnek megígértem, hogy nem nyugszom, míg börtönben nem rohad az a tetű - beleittam a dohányzó asztalon hagyott citromos vízbe.

- Az kemény. Akkor meg is érdemli a mocsok - Jade.

Mély levegőt vettem, majd piciket bólogattam.

- Már csak azt várom, hogy kiküldjék azt a rohadt bírósági idézést. Ezt a medencét nem ússza végig szárazon, az biztos. Gondoskodom róla - tettem le a vizespoharat.

- Mi mindenben segítünk - kacsintott Perrie. 

- Kösz lányok. Jó, hogy megismertelek benneteket - mosolyogtam. 

- Óó, Jess - nyögtek fel egyszerre és mindhárman átöleltek. 

Sziasztok! 

Igyekszem írni, amennyit tudok írok, de Június 13-án ballagás, aztán, 21-én pedig hosszabb időre Bulgáriába, Törökországba és Ázsiába utazom, szóval a nyár eleje biztos, hogy nagyon szűkös lesz részek szempontjából. Ami pedig még fontos, hogy a nyári szünet alatt be fogom zárni a blogot, mert van még 3 másik és ebbe már semmi újat nem tudok írni. Ameddig tudom, húzom, de nem hiszem, hogy már sokáig fog élni ez a blog. 

És egyéb információként közlöm, hogy mivel most sok vizsgám lesz, szóbeli és írásbeli, plusz ott a kompetencia mérés, így nem valószínű, hogy gyakrabban lesznek részek. 

Azért remélem, ez a rész tetszett. 

Szikraa.*